Hóhérkommandó

Előszó

Közel húsz éve keresem kenyerem rendőri riporterként. Ez alatt az idő alatt sok szörnyűséget láttam, halottam, s sok szörnyűségről számoltam be. Beszélgettem rabógyilkossal, szatírral, postarablóval, betörővel, zsebtolajjal, prostituálttal, stricivel, tehát megismerhettem az élet árnyékos oldalát. Találkoztam az áldozato khozzátartozóival, a meglopott, a megerőszakolt, a kirabolt sértettekkel, tehát megismerhettem az élet szomorú oldalát. Munkám során dolgoztam nyomozókkal, vizsgálókkal, járőrökkel, körzeti megbízottakkal, szabálysértési előadókkal, tehát megismerhettem az élet nehéz oldalát is. De még sohanem beszéltem olyan rendőrrel, aki ember tölt volna. Igaz, hallottam olyan rendrőkről - szerencsére nem sokan voltak , akik manipuláltak a bírságcédulákkal, akik bizonyos előnyökért fedezték a bűnözőt, akik loptak, akik bűnszövetkezetbe társultak -, ám húszéves tudósítói ppályámon nem találkoztam soha olyannal, aki a legsúlyosabb bűncselekményre, az emberölésre képes lett volna. Most, 1990 augusztusában ez is megtörtént. Ha nem ilyen ügyről lenne szó, tulajdonképpen még szerencsésnek is mondhatnám magam, hiszen ott lehettem néhány olyan nyomozási mozzanatnál, ami csak nagyon-nagyon ritkán adatik meg az újságírónak. A magyar kriminalisztika történetében feltehetően a kommandós gyilkosság címszó alatt bekerülő ügy kétségtelenül az utóbbi évek egyik legnagyobb, egyben legszomorúbb magyar bűnügyi szenzációja. De énnem kizárólag az ügy szenzációs vonatkozásait szeretném megismertetni az olvasóval, hanem egy kicsit azt a világot is bemutatnám, amelyben a bűnüldözők élnek. Vissza