"HOHE" emlékkönyv

Előszó

HOHE. Ha valaki ma ezt a rövid mozaikszót olvassa, hallja, szinte biztosan ugyanarra a szervezetre gondol, a Honvéd Hagyományőrző Egyesületre. Arra az egyesületre, amely immáron több mint tizenöt esztendeje minden erejével, igyekezetével arra törekszik, hogy továbbadja a magyar múlt egy korszakának emlékeit. Tizenhat esztendővel ezelőtt az alapítók még fiatalabbak és többen voltak. Ma idősebbek és kevesebben vannak, de a céljaik változatlanok, Tisztességgel emléket állítani az egykori magyar királyi, annak elesett, kivégzett, megsebesült, eltűnt, hadifogságot szenvedett tagjainak és ápolni az egykori tanintézetek, fegyvernemek, szolgálati ágak emlékét. Továbbadni a jövő nemzedékei számára a tisztesség, a bajtársiasság, az egymásért és a nemzetért érzett felelősség hagyományait és ha lehet, utódokat nevelni mindezek továbbéltetésére. Amikor az egyesület 1990 nyarán létrejött, az alapító elnök, Kéri Kálmán - kit nyugodt szívvel nevezhetek nagyatyai jó barátomnak - azt (is) elmondta nekem, hogy az egyesület célja nemcsak a múlt emlékeinek a megőrzése lenne, hanem mindazok összefogása, akik számára a honvéd hagyományok ápolása és a Haza védelme fontos. Szavait felelevenítve így foglalhatnám össze egykori gondolatait: Tudod Sándor - mondta - mi már elmegyünk lassan, de nem szabad, hogy megszakadjon a hagyomány. Ma már újra honvédsége van az országnak s annak ugyanolyanok a Haza iránt elkötelezett tagjai, mint egykoron - és ma is - mi. Fontos lenne, hogy a katonai főiskolák hallgatói, a szolgáló hivatásos tisztek és tiszthelyettesek belépjenek az egyesületbe, és a mi elmenetelünk után is tovább éljen az. A honvédség 1848-1849-ben, majd azt követően 1868-tól élt. Nekünk arra kell emlékeznünk és emlékeztetnünk. Egykori bajtársaink emléke, tettei köteleznek bennünket erre. A honvédség mindig a nemzeté volt és nem egyes személyeké, csoportoké. Az emlékezés és a Haza iránti kötelezettség ma is fennáll. De vajon vannak-e fiatalok? Sikerült-e megnyerni az „új honvédség" tagjait? Vissza