Hogyan veszítsük el barátainkat és legyünk magányosak

Fülszöveg

„A randevúk területén hasonló utat jártam be, mint a karrieremben. Mikor megérkeztem New Yorkba, azt hittem, a világ a lábam előtt hever - vagy legalábbis hamarosan ott fog heverni. Mindenkitől azt hallottam, hogy ez az egyedülálló férfiak paradicsoma. Úgy hírlett, hogy egy manhattani harmincas hajadonnak nagyobb az esélye arra, hogy belecsapjon a villám, mint hogy férjet találjon magának. Ennyi kiábrándult szinglivel körülvéve vajon mennyire lehet nehéz egyéjszakás partnert találni?
A válasz, mint megtudtam: nagyok is nehéz. Mikor a New York-i nők panaszkodnak, hogy nincs elég férfi a városbán, akkor arra gondolnak, hogy nincs elég magas, független, gazdag férfi, akinek még saját haja van .. Alacsony, kopaszodó, Philip Seymour Hoffman-hasonmásként, akinek szemmel láthatóan nincs említésre méltó vagyona, aligha számítottam jó partinak. Hiába próbálkoztam a Park Avenue hercegnőinek elcsábításával, hidegen hagyta őket »arisztokrata« származásom, de még a hétköznapi nőket - a Condé Nast zsargonja szerinti »civilekét« - sem sikerült elkábítanom a Vanity Fair újságírói igazolványommal. Mielőtt megérkeztem a lehetőségek országába, azt gondoltam, hogy itt könnyűszerrel lehet bárokban ismerkedni. Néhány hónap alatt azonban kiderült, hogy a New York-i nők nem mennek haza olyan férfiakkal, akikkel bárokban találkoznak. Vagy ha mégis, azok a férfiak nem úgy néznek ki, mint én."
Vissza