Hogyan tovább

Előszó

Az előszó többnyire azt magyarázza, hogy mi a célja a szóban forgó műnek. Üdvös tehát erről néhány szót ejteni. Célunk az volt, hogy segítséget nyújtsunk azoknak, akik önhibájukon kívül bajba jutottak, egyik napról a másikra kenyér nélkül maradtak. Elképzelhető, Kedves Olvasó, hogy az első két mondat után, sőt már a könyv címe láttán félredob. Tegye ezt, vágja földhöz, ha haragja, dühe enyhítését szolgálja, hisz minden oka megvan rá. De pár nap múlva, pár hét múlva, sőt már porosan is keresse meg e könyvet a polcon, ha enyhíteni kívánja kínját más kárából vagy tapasztalatából tanulva, vagy foglalkozik ismételten az elhelyezkedés gondolatával.
Valamikor vasutasnak lenni nyugdíjas állás volt. A vasutasság évtizedeken keresztül biztonságban érezhette magát, senkinek eszébe sem jutott még álmában sem, hogy elveszítheti állását. Sőt dicsőség övezte azt, aki itt kezdte pályafutását, és innen is ment nyugdíjba. Bezzeg az Ön esete, Tisztelt Olvasóm! Úgy érezheti magát most, mint aki feljut a Mount Everestre, és váratlanul letaszítják.
Hogy milyen érzés a munka biztonságából a padlóra kerülni, ezt csak az tudja, aki átéli, de még ő is csak tisztes távolságból érzékelheti reálisan. Képtelennek tűnő szituáció: Nincs többé munkahelyem! Munkanélküli vagyok!
Az ember életútján számtalan útelágazáshoz érkezik. Ez valóban rendkívül nehéz élethelyzet, bonyolult útelágazás. A válaszút előtt állva töprenghet, mi tévő legyen.
Minden ember életében van olyan időszak, amikor a balszerencséből valami jó fakad. Vissza