Hogyan tanulmányozzuk a Bibliát?

Előszó

Ha könyvhiány lenne az országban, akkor is van egy könyv, amivel mindannyian rendelkezhetünk, és ez a Bibliánk. A prédikátornak a Biblia ugyanolyan, mint Dávidnak a kő és a parittya. Ezzel teljesen fel van fegyverezve a harcra. Senki sem mondhatja, hogy nincs forrása amiből merítsen, amíg hozzáférhet a Szentíráshoz. A Bibliában egy tökéletes könyvtárral rendelkezünk, és aki ezt alaposan tanulmányozza, jobb tudós lesz, mintha végigkutatta volna az egész Alexandriai Könyvtárat Törekednünk kell megérteni a Bibliát. Meg kell ismernünk a Bibliát! Úgy kell ismernünk, mint a háziasszonynak a tűt és a cérnát, vagy mint a kereskedőnek az áruit, vagy a tengerésznek a hajóját. Ismernünk kell általános felépítését, minden könyve tartalmát, történeteinek részleteit, hitigazságait, elvárásait és mindent ezzel kapcsolatban. Amikor Erasmus Jeromosról beszélt, ezt kérdezte: „Ki volt olyan, mint ő, aki az egész Szentírást igyekezett megtanulni fejből? Ki elmélkedett rajta annyit, és ki szívta magába úgy a Szentírást, mint ő?" Witsiusról, egy tanult holland íróról, „A szövetség" c. híres munka szerzőjéről mondták, hogy nemcsak arra volt képes, hogy eredeti nyelven visszaidézze a Szentírás minden szavát, hanem arra is, hogy elmondja a szövegkörnyezetet, és kora legjobb bibliamagyarázóinak véleményét is az adott igeverssel kapcsolatban. Azt hallottam egy idős lancashire-i prédikátorról, hogy ő egy „élő konkordancia" volt. Meg tudta mondani a pontos igehelyet, bármilyen bibliaverset idéztek neki, vagy vica versa, el tudta mondani szó szerint pontosan a bibliaverset, ha szóba került egy konkrét igehely. Ehhez óriási memória kellett, de a hozzá szükséges tanulmányozás biztosan sok hasznot jelentett számára. Nem állítom, hogy Neked is erre kell törekedned, de ha megtehetnéd, akkor nagyon megérné a fáradságot. William Huntington (akinek alábbi módszerét nem is védem, de nem is marasztalom el) egyik erőssége az volt, hogy prédikálás közben szünet nélkül a Szentírást idézte, szokása szerint mindig az igehelyet is utánamondva a bibliaversnek, és azzal mutatta meg tudását, hogy miközben ezt tette, le is vette Bibliáját a szószékről, bizonyítva, hogy mindezt kívülről tudja. Aki megtanulta nem csupán a Biblia betűit, hanem belső lelkületét is, az nem középszerű ember, bármilyen hiányosságai legyenek is egyébként. Ugye ismerős a régi mondás? „Cave ab homine unius libri" - Vigyázz az egykönyvű emberrel Az ilyen ember szörnyű nagy ellenség lehet. Ha valakinek a kisujjában van a Biblia, és a szívébe is be van vésve annak üzenete, az ilyen ember a mi Izraelünk bajnoka, nem kelhetsz versenyre vele. Egy egész hadseregre való fegyverzeted lehet, de az ő igeismerete le fog győzni, mert olyan az, mint a Góliát kardja, amiről Dávid ezt mondta: „Nincs ahhoz hasonló". Úgy tudom, hogy a kegyes William Romaine élete utolsó szakaszában félretette összes könyvét, és semmi mást nem olvasott, csak a Bibliáját. Bár tudós ember volt, egy könyv uralta életét, és ez tette őt naggyá. Ha minket is erre kényszerít a szükség, ne felejtsük el, hogy egyesek szabad választásukból tették, és ne sirassuk sorsunkat, mert a Szentírás édesebb lesz, mint a méz, és „bölcsebbé tesz, mint az öregek". Soha nem fogyunk ki a szent tananyagból, ha állandóan tanulmányozzuk az ihletett művet. Nemcsak tananyagot fogunk találni, hanem illusztrációt is, mert a Biblia önmaga legjobb illusztrátora. Vissza