Hogyan működik az elme

Előszó

Egy könyv, aminek címe az, hogy Hogyan működik az elme, jobban teszi, ha egy alázatot tükröző megjegyzéssel kezdi. Én kettővel indítok.
Az első: nem értjük, hogy hogyan működik az elme - legalábbis messze nem olyan jól értjük, ahogy a test működését, és bizonyosan nem eléggé ahhoz, hogy az utópiák tervezésében vagy a boldogtalanság gyógyításához használhatnánk. Miért akkor az arcátlan cím? Noam Chomsky nyelvész egyszer azt ajánlotta, hogy tudatlanságainkat osszuk problémákra és rejtélyekre. Amikor egy problémával nézünk szembe, esetleg nem ismerjük a megoldását, de vannak ötleteink, gyarapodó ismereteink és sejtelmeink arról, mit keresünk. Amikor azonban egy rejtéllyel állunk szemben, csak ámulva és zavarodottan bámulunk, azt se tudván, hogyan nézhetne ki a magyarázat. Ezt a könyvet azért írtam, mert az utóbbi időben az elme rejtélyeinek tucatjai, a képzelettől a szerelemig, problémává léptek elő (noha még mindig vannak rejtélyek is!). E könyvnek minden egyes gondolatáról kiderülhet, hogy téves, de az is előrelépés volna, mert régebbi elképzeléseink túl szellemtelenek voltak ahhoz is, hogy tévesek legyenek.
A második megjegyzés: nem én fedeztem fel azt, amit arról tudunk, hogy hogyan működik az elme. A következő oldalakon található gondolatok közül csak néhány az enyém. Olyan elméleteket válogattam össze sok tudományterületről, amelyekről úgy látom, hogy sajátos bepillantást engednek gondolatainkba és érzéseinkbe, amelyek megfelelnek a tényeknek, és újakat is előre jeleznek, és amelyek tartalmuk és magyarázati stílusuk szerint egymással összhangban vannak. Vissza