Hogyan lettem író

Fülszöveg

Akkor kellett boldognak lenni, amikor lehetett. És persze ott, pont ott, ahová születtünk. Andrzej Stasiuknak Lengyel-ország jutott. Mázlista, gondolom én, olcsó vodka, tenger, rendkívüli állapot, börtön - íróparadicsom. Szerencsétlen svájciak, hogy irigyelhetik, meg én is, mondjuk, én is kicsit.
Akár életről, akár halálról van szó, mindig ugyanaz a ritmustalan ritmus - mintha az író nem tanulta volna meg a helyes légzéstechnikát, pedig csak fojtogatták. A szemünk előtt sodródik, átsántikálja kamasz- és fiatalkorát, aztán egy magasztos, részeg pillantban kiszáll a sorsából, és átvészi a dolgok irányítását. Ettől a pillanattól válik saját műve hősévé, ahelyett, hogy kora áldozata lenne. Mert áldozatnak lenni, lusta és kényelmes időtöltés. Itt Ká-Európában annyi az áldozat, hogy mi látjuk el utánpótlással az egész világot. A heroikus unalom térségében élünk, és jól esik néha egy-egy cáfolat. Andrzej Stasiuk könyve az.
Andrzej Stasiuk a lengyel írói középnemzedék kiemelkedő alakja, könyve a 80-as évek Varsójáról regél.
Stasiuk olyan szereplője a lengyel irodalmi életnek, ki nemcsak a könyveivel hat, személye körül legendák képződtek. A Hogyan lettem író ezeket a legendákat meséli el. Felidézi a hetvenes évek második felét: az olvasó már az első mondatok után a Varsó óvárosában nomadizáló hippik között találja magát. Valószínűleg soha nem váltak volna felnőtté, ha nem szól közbe a történelem: a Jaruzelski-korszak és a hadsereg. Vissza