Hogyan készül?

Előszó

A TECHNIKA ÚTJA

Amennyire az ember életét a Föld történetében követni tudjuk, minden lépése nyomán annak a jelét látjuk, hogy a létért való küzdelemben a legkülönbözőbb eszközöket és fegyvereket használta. Úgyszólván a természet minden, javára fordítható anyagát fel kellett keresnie és el kellett szállítania rendeltetésük helyére: otthonába vagy otthona köré. Hasonlóképpen meg kellett tanulnia az embernek a nyerstermények feldolgozását, hiszen másként nem fordíthatta volna azokat mindig a maga előnyére. A búzát őrölni, az ércet olvasztani, a gyapjút fonni kellett. Ezekhez a munkákhoz bizonyos erő kifejtésére volt szükség. Fölényének tudatában az ember izmai erejére támaszkodott, hogy a megmunkálásra szerzett nyersanyagot a szükséghez képest csak elszállítsa vagy át is alakítsa. Később azonban módot talált arra, hogy az állatok erejét vagy a felismert természeti erők hatását alkalmazza, használja fel munkálkodása számára. Így jutott el az ember a technikához: más erők működésének alkalmatos irányításához.
Az emberi szellem vezeti a kezet, amikor a kalapácsot megragadja, ez vezeti az erdei patakot a malom lapátjaira és a szeleket a vitorlák dagasztására. Az emberi technika olvasztatja meg a vasat és állapítja meg a villamos áram útját és erejét, hogy világosság és munkaerő : hasznos érték váljék belőle. Minél magasabb fokra jutott az emberek műveltsége, annál inkább finomodtak a munkaeszközök, amelyeket alkalmaztak. Így érte el a technika a fejlődés egyre magasabb fokait.
Vissza