Hogyan építsünk a Balaton partján?

Előszó

Az a kérdés: hogyan építsünk a Balaton partján? Józan egyszerűséggel, gazdaságosan, mindenekfelett magyarul. Kapjunk észbe: magyarul! Tudunk-e még magyarul építeni Istentől is elhajított rögünkön? Azon, melynek áldozati tüze hevíté avar, hún-magyar őseink lelkét s dárdások, istrázsák, porkolábok állottak pogányvárak sátorosfallal süvegelt lomha sáncain, gerezdbe rótt boronák ős vigyázó tornyain. Ott fönn várakoztak, míg a nap nyugvóra tért s mikor a csillagok alálőttek, kürt- vagy bihalszarú-tülökszóval üdvözlő danát fujtak tiszteletükre. Őrköszöntők pedig e virrasztó kakasénekkel ébreszték az aluvókat: "Hajnal vagyon, szép piros hajnal; hajnal vagyon..." Ma a róna méla csöndjét andalgó tárogató helyett Ahasvérus bolygó batyusának sípja hasogatja s utódainak kezére kerültek nemcsak a nemesi kúriák, de irodalmunk jórésze is. Jött a kelet nyugatot csinálni ízlésben, tehát építésben is és megmételyezte ősi építőművészetünket. Nem oda Buda! Az építészet anyaművészet lévén, gyökereinek a hazai talaj legmélyéről kell életerőt szívni. Különösen annak televényéből. A rög élő szelleme a nép lelke. Alkotásai mindig szervesen nőttek ki földjéből. Arra a vidékre gonodolok, melynek szívós talaját alig tudta megtámadni az álműveltség. Nálunk az idegenből hozott magot vetik el a mi jó, buta, zsíros anyarögünkbe. Az így felsarjadzott idegenség ellenkezik lelkünkkel. Álművészek, tévelygők bécsi vágású házakra búzakalászos koszorúkat biggyesztgettek s cirkalmuk végtelen kerengésébe nemcsak önmaguk, de jámbor nézőik is beleszédültek. Majd jött "magyar" virágnak az oroszlánfog - Taraxacum - s ha kellett, minden lelkifurdalás nélkül akár százszoros nagyságban... pávaszemet, mézesbábos szívet, mi egyéb tücsköt-bogarat zavartak össze. Így ment ez mindenben. A tévelygők a francia - Dufey stb. - bútorvázainak mintájára varrták a bőrszironyt és sallangot. A könyvdíszítés pedig a legegyügyűbb szemérmetlenséggel az angol "Studio"-ból másolópapiroson át rajzolódott. Falimustrák az igaz, mezőkövesdi hímzések után indultak, de nem a nép lelkéből fakadt mustrák után, hanem vargabetűt csinálva, csehföldi pántlikákkal keveredtek össze s a Nagymező-utca biliárdzöld falától a székelyöldi kultúrházig tévedtek. Építészek, akik féligmeddig megsejték a magyar ég levegőjének rezgését, hullámzását, libegő vonalakkal torziták el a jámbor téglát. Áldás a vasútra, iparra és kereskedelemre, de kiegyenlítő hatásával megöli népi építészetünk jellegét. Korlátlan száguldozását emberi szellem indította és vezeti, mért válnék hatása, semmi szellemet sem becsülve gépiessé. A gondolkodó észnek e téren erősebben kellene kormányoznia, hogy ne rontson többet, mint amennyit épít. Vissza