Hogyan éljünk túl vámpírokat és diktátorokat?

Előszó

Történelmi bulvár. Ezzel a meghatározással illettük kollégáimmal az új műfajt, amelyet létrehoztunk. Valójában nem találtunk fel semmit, mert egyszerűen csak jó "sztorikat" kerestünk; olyanokat, amelyek filmes módszerekkel megjeleníthetőek, amelyekben van dráma vagy humor. Nem a nagy eseményeket, összefüggéseket, akartuk mindenáron bemutatni, vagy éppen tanítani, mint egy történelemórán. Szórakoztatás és történelem - már az ötlet is szentségtörésnek tűnt. Azt gondoltuk, hogy egy anekdota, vagy a filmszalagon megőrződött néhány gesztus legalább annyit elmond egy korszakról, mint egy esszé.
Olyan történetekre kezdtünk vadászni, amelyek nem aktuális heti vagy napi ügyek, hanem inkább a kevéssé kitárgyalt közelmúltból valók. Innen származik a műsor címe is: huszadik századi történetek, amelyekről még a huszonegyedik században is mesélnek.
E könyv megjelenése idején már hódít a retró, és törzsközönsége is van. Sikerült bebizonyítani, hogy ha érdekesen beszélünk közös múltunkról, akkor a fiatalabbak sem alszanak el, mint egy történelemtanár évszámoktól hemzsegő, unalmas óráin.
Induláskor még nem volt átfogó elképzelésünk, hogy pontosan milyen filmeket várnak tőlünk a nézőink. Mostanra kiderült, hogy nagyon szeretik, ha magyar és magyar származású színművészek életútját elevenítjük fel, vagy ismert történelmi események egy-egy részletét nagyítjuk ki úgy, ahogyan azt egy résztvevő vagy szemtanú láthatta. Nagyon sikeresek kollégáim pszichológiai és spirituális felhangú filmjei. Vissza