Hogyan él tovább a gödöllői szecesszió szellemisége Pirk Ambrus munkásságában?

Előszó

Tiszta logikájú, a természet öntörvényűségét érvényesülni engedő park- és kerttervek. A buja, de nem vad vegetációban egy-egy magányos kő, itt-ott műviségüket elvesztő támfalak, csobogók, az ember csöndes jelenlétét mutató kerti bútorok. Pirk Ambrus parktervei.
Hajlékony, szemünket tisztelve vezető erővonalak, elegáns ívek és finom lezárások. Egyéniségüket nyugalommal élő, környezetükkel konfrontálódni nem akaró tárgyak. Önállóak és alkalmazkodók. Pirk Ambrus utcabútorai.
Ezekben a kertekben nincs bántó hierarchia, helyére kerül növény, állat és ember. Nagyot lélegzünk, mint aki megállapodott és egyszerűen csak vagyunk, mint az időtlen kavicsok a bokrok alján.
Ezeket a tárgyakat csak szeretjük. Úgy szolgálnak bennünket, hogy nem alárendeltek, s tudjuk, voltak, vannak és lesznek. Lesznek, mert ugyanúgy időtlenek, mint a kavicsok a vízfolyás mellett.
Pirk Ambrus Gödöllőn született, 1944-ben. Édesanyja, Remsey Ágnes, Remsey Jenő festőművész leánya, az utóéletét élő gödöllői művésztelep szövőiskolájának egyik vezetője, szőnyeg- és játéktervező művész. Édesapja, Pirk János, a nagybányai festőiskola meghatározó alkotója, aki Gödöllőre kerülvén egyéniségét természetes módon megőrizve találta meg helyét az itteniek között.
Mint bármely gyermek, Pirk Ambrus is magától értetődően nőtt bele környezetébe. Abba a környezetbe, amelyben még élt a gödöllői életfelfogás alapeszméje, az élet és munka egysége. Ahol a mindennapokhoz tartozott az alkotás, a tárgyformálás, s ahol a művészet több volt egy-egy kész festménynél vagy grafikánál: összetartó ereje valódi közösségeket teremtett.
Moha a Pirk-család 1949-ben Szentendrére költözött, a családi és művésztelepi tradíciók továbbra is meghatározók maradtak. Vissza