Előszó
1. BEREPÜL EGY KŐ AZ ABLAKON...
(Bevezetés)
Mit teszünk akkor, amikor szünetben az iskola folyosójára berepül egy kő
az ablakon/
Mit is? Gondolkozzunk csak el, hogy ez az egyszerű - bevalljuk,...
Tovább
Előszó
1. BEREPÜL EGY KŐ AZ ABLAKON...
(Bevezetés)
Mit teszünk akkor, amikor szünetben az iskola folyosójára berepül egy kő
az ablakon/
Mit is? Gondolkozzunk csak el, hogy ez az egyszerű - bevalljuk, nem mindennapi esemény -
mennyi mindennel függ össze, ki dobta, miért dobta, véletlenül vagy akarattal; okozott-e
sérülést; mi milyen minőségben vagyunk jelen: sétálunk, beszélgetünk, felügyelünk, kísérünk
valakit; ha kísérünk valakit: kicsoda az illető, hogyan ítélheti meg a helyzetet; ha a dobálódzó
gyereket ismerem: jól ismerem-e, szeretem-e, tanítom-e, de ugyanezeket a kérdéseket
fel lehetne tenni a folyosón lévő többi felnőttel kapcsolatban is.
És a gyerekek, akik a folyosón vannak hogyan reagálnak? Mennyire számít rendkívülinek
ez az eset ebben az iskolában? Milyen napszakban, évszakban történt az eset? Volt-e azon a
napon valami rendkívüli esemény? Stb, stb.
De nekünk nincs időnk mindent végiggondolni, oda kell lépni a sebesülthöz, az ablakhoz,
esetleg ki kell kiáltani valamit, de úgy, hogy ez a kiáltás áttételesen a folyosón lévő társaknak
is szóljon, egyszóval tennünk kell valamit.
Vissza