«...hogy mindnyájan egyek legyenek»

Előszó

1971 húsvét hétfőjén 13 országból 240 különböző hitvallású magyar gyűlt össze Sionban, Dél-Svájc egy történeti patinájú hegyi városában, hogy megvitassa a keresztény és magyar lelki egység mai kérdéseit. A Katolikus Magyar Egyetemi Mozgalom (KMEM) és az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem (EPMSZ) egy közös tanulmányi hét keretében együtt rendezte ezt a találkozót Szent István születésének és a magyar kereszténység fennállásának ezredéves fordulóján. A találkozó rendezőit az a meggondolás vezette, hogy a magyarságnak ma nem társadalmi ünneplésre, hanem szellemi elmélyedésre van szüksége: meg kell értenünk szentistváni örökségünk korszerű jelentését, s ezt hitvallásbeli különbség nélkül, közösen kell tennünk, ha azt akarjuk, hogy ez az örökség - a krisztusi hit és erkölcs - megőrizze életformáló erejét a jövő magyar társadalmában. De felelősséget is kell vállalnunk ezért az örökségért. Népünk, éppúgy mint az egész emberiség, ma korfordulón él: rajtunk, az Istent hívő vagy kereső magyarokon múlik, hogy ebben a hitét vesztett, szekularizált világban megmarad-e kereszténynek a magyar lélek.
E felelősség közös vállalása azonban egyetértést követel. Egyetértésünk keresése viszont azzal az életrevaló törekvéssel találkozik, amely a kereszténység legjelentősebb mozgalmaként jelentkezik napjainkban. Az ökumenikus mozgalomról van itt szó. A századfordulón protestáns missziósok és ifjúsági csoportok körében indult el ez a mozgalom, amely - mint görög eredetű neve is kifejezi - a földkerekség (oikouméne) valamennyi keresztényét testvéri közösségbe akarja gyűjteni. A keresztények megoszlása ugyanis erősen akadályozza az evangélium terjesztését. A szekularizált világban csak akkor lesz élő hatása a kereszténységnek, ha Jézus tanítványai testvéri közösségben tesznek tanúságot Isten szeretetének evangéliumáról. Maga Jézus jól tudta, miért imádkozik tanítványai egységéért az utolsó vacsorán. «Legyenek mindnyájan egyek», - ezek az ő szavai, - «amint te, Atyám, bennem vagy és én tebenned, úgy legyenek egyek ők is mibennünk, s így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem» (János 17, 21). A különböző hitvallásokra és egyházakra szakadt keresztények meg is értették a testvéri találkozás sürgető időszerűségét. 1948-ban, Amszterdamban megalakult az Egyházak Ökumenikus Tanácsa, amelynek több orthodox egyház, sőt az utóbbi évek során az orosz egyház is tagja lett. Végül a II. Vatikáni zsinaton a katolikus egyház is nyíltan csatlakozott a mozgalomhoz. De minderről előadásomban lesz szó. Vissza