Előszó
Bár az itt közölt dolgozatok többségét az utóbbi években írtam, mondanivalómat csak eszmetörténeti szempontból tekintem időszerűnek: a problémákat, amelyeket megkíséreltem feloldani, már jócskán...
Tovább
Előszó
Bár az itt közölt dolgozatok többségét az utóbbi években írtam, mondanivalómat csak eszmetörténeti szempontból tekintem időszerűnek: a problémákat, amelyeket megkíséreltem feloldani, már jócskán meghaladta az idő. Tehát kizárólag a múlt tényeiről próbálom elmondani a véleményemet. Az egykori események java részét és kiváltó okaikat többnyire elfelejtettük, még ha vannak is maradványaik életünkben. Meggyőződésem, hogy mindaz, ami a múltban motiválta eleinket, aligha ismétlődhet meg a jövőben. Az emberiség új kihívások előtt áll. Aligha lehetek illetékes, hogy erről véleményt mondjak. Amiről én írok, az ipari civilizációk előtti múlt legfőbb problémájával, a földdel és a parasztokkal kapcsolatos. A múlt a kommunikáció és a meg nem értés története, Bábel tornya, kivált Európában.
Tudásunk a múltról alaposan átalakult. A régi, provinciális történelem, melynek résztvevői még nem hidalták át földrajzi és időrendi különbségeiket vagy egymáshoz viszonyított távolságukat, lassanként elsüllyed a kollektív emlékezetben. Fajunk - megbizonyosodtunk róla - biológiailag és történelmileg egységes képződmény: az emberiség több százezer évvel ezelőtt megteremtette összetartozásának előfeltételeit. Maga a folyamat - az egyén rövid élettartamához mérten - hosszan zajlott le, úgy tűnik, se vége, se hossza. S a történetnek még nincs is vége. Sokféle bonyodalom nehezíti mindennapjainkat, de napi gondjaink ellenére „a nagy átalakulás" (the great transformation), mint Polányi Károly megfogalmazta, már több emberöltővel ezelőtt megindult, ezért már felismerhető, hogy az egyik legnagyobb fordulat kezdődött el fajunk történetében. Megszűnt a földtől való egyoldalú függésünk. Egyre inkább tisztán gazdasági folyamatok rendezik sorainkat. Megjelent a globalizáció. Nem is oly régen még imperializmus néven ismertük, noha mindössze csak a kezdeteit éltük meg. Tudjuk róla, hogy új életminőséget teremt. Megváltoztatja mindennapjainkat, nemcsak a felszínen zajló politikai eseményeket, de átalakítja a mélyebb rétegekben zajló magántörténelmet is, újrafogalmazza napi gondjainkat. Azt kell tapasztalnunk, hogy új történelmi korszakhoz érkeztünk. Mondják, hogy a globalizáció eltünteti az országok, sőt a kontinensek között húzódó határokat, uniformizálja az emberiséget. Átrendeződnek a létezéstechnikák, a gondolkodás, még a tudományok is. A világ sokszínű volt, olykor áttekinthetetlen; amióta elkezdődött a globalizáció, kényelmesebben tájékozódhatunk benne, mert a világ arculata elszürkült vagy legalábbis fakóbb lett. Ezenközben visszafordíthatatlan folyamatok kezdődtek el. Több ezer nyelv helyett hovatovább csak a világnyelveken beszélnek azok, akik sorsunkat intézik. A manipuláció elsősorban angolul zajlik.
Vissza