Hőenergiatermelés és felhasználás/Generátorgáz fejlesztése

Előszó

Igen régi megfigyelés, hogy a kőszénnek levegőtől elzárt állapotban való hevítésével éghető gázt lehet fejleszteni. Ezt egy feljegyzés mér 1681. évből tanúsítja, de csupán a XVIII. században találkozunk olyan tudatos kísérletekkel, amelyeknek célja kokszkemencegáz felhasználásával megfelelő fűtőértékű ipari gáz előállítása. A XVIII. század végefelé több helyen körülbelül egyidejűleg kezdték a kőszéngázt világítási célokra használni.
A gázzal való fűtés gondolatát a nagyolvasztókból felhasználatlanul távozó torokgáz adta, s bár ez a gáz átlagosan 26-28 L CO tartalmával csak 900-1000 kcal/Hm3 fűtőértékű lévén, nagyon szegény gáznak mondható, azonnal felismerték, hogy sokkal értékesebb, előnyösebben felhasználható tüzelőanyag, mint a szilárd halmazállapotú szén. A nagyolvasztó mintájára hamarosan megszületett az első gázgenerátor. Azt az eljárást, amellyel a szén, illetve a szilárd tüzelőanyag összes éghető alkotórészeit maradék nélkül alakítjuk át, elgázosításnak nevezzük, ellentétben a gázgyártással, vagy kigázosítással, amikor csak a szén izzó alkatrészei válnak gázzá, jelentékeny része azonban koksz alakjában visszamarad. Pontosabb fogalmazásban: elgázosításnál a szilárd tüzelőanyag összes vegyi energiája meleggé átalakítható vegyi energiát tartalmazó gázzá alakul át. Így nyilván valahogy a szenet finomabb alakban, nemesített energiává alakítjuk át, ami után azt gazdaságosabban tudjuk felhasználni. Bár a fenti meghatározás pontos jellemzést ad az elgázosítás fogalmára, semmi megszorítást nem tartalmaz a keletkezett gáz összetételére. Valóban a különböző célra épített generátorokból kikerülő gáz egyes alkatrészei széles skálán mozoghatnak a tüzelőanyag és az elgázosító közeg összetétele szerint. Vissza