Hódmezővásárhely óvodatörténete

Előszó

Hódmezővásárhely művelődéstörténetének érdekes és tanulságos fejezetét tartalmazza ez a könyv, amit most az olvasó a kezébe vesz. Érdekes, mert a múlt mindig az, különösen ha „nostra res agitur", ha mirólunk szól a történet: a magunk és szüleink, elődeink gyermekkoráról, neveltetéséről, játékairól, örömeiről, szép vagy szomorú emlékeiről. Tanulságos is, mert a hajdani törekvések, cselekedetek és küzdelmek mindig hordoznak az utókor számára hasznosítható tanításokat, ha a krónikás feltárja az okokat és összefüggéseket, az események és véletlenek mögötti törvényszerűséget. Ez a könyv is ilyen, hiszen a szerzője nemcsak a tárgykör avatott kutatója, hanem az óvodai nevelés ügyének elkötelezett szolgálója, a vásárhelyi óvodatörténet jelenkori szakaszának tanúja és cselekvő részvevője. Ha a történetírás klasszikus alapelve, a "Sine ira et studio" mellett személyes hitét és meggyőződését is megjeleníti, úgy ennek az elkötelezettségnek a következménye. Az olvasót meggyőzheti ez a könyv arról is, hogy Hódmezővásárhely óvodatörténete jogot ad a lokálpatrióta öntudatra és büszkeségre. Ez a város ott volt a legelsők, az úttörők között, akik a gyermekek intézményes nevelésének ügyét felkarolták: óvodákat alapított és tartott fent, óvónőképzőt létesített már akkor, amikor az ország legtöbb helységében a kisdedóvás ügyét még nagyon mostohán és szűkmarkúan kezelték. Büszkék vagyunk a kiváló elődökre: Fodor Lajosra, Exner Leóra, Nyizsnyay Arankára s a többiekre, akik a maguk korában az óvodaügy országszerte ismert vezéralakjai voltak, s akiket joggal tartunk számon városunk jelesei között. A korábbi nemzedékek legkiválóbbjainak felelősségtudata és ügyszeretete számunkra kötelező erejű hagyomány és követendő példa. Ezért is tekinti feladatának önkormányzatunk, hogy történelmileg kialakult intézményhálózatát - benne óvodáit is - megőrizze és fejlessze, a működési feltételeket megteremtse, a pedagógiai munka korszerűsítését ösztönözze. Vissza