Balatoni vitorlázók kézikönyve

Előszó

Hogy ezt a könyvet szeretettel írtam-e, ítélje meg az olvasó. Biztosan mondhatom, hogy szívből írtam, Magyarország iránti szeretetemből, mely most már negyvenéves múltra tekint vissza, és különös rajongással a Balatonért, melyet olyan találóan a Magyar Tengernek neveznek. Ez a szeretet villámcsapásként ért 29 évvel ezelőtt, húsvét táján. Egy magyar barátommal Balatonfüredre utaztam, hajót vásárolni. Ha ezt valaki egy német hajókiállításon teszi, úgy esetleg meghívják egy kávéra, vagy konyakra. Nem úgy a Balatonnál - a hajóépítő egy hegyoldali csárdát és egy cigányzenekart riasztott föl téli álmából egy délutáni dáridóra. Cigánydalos, borgőzös hangulatomban néhány percre kimentem, a csárda kőkerítésére könyökölve friss levegőt szívni. Nem messze tőlem a téli álmából riasztott WC-ügyelő dőlt a kerítésnek, és anélkül, hogy engem észrevett volna, gyönyörködve nézett a tóra, ahol a tihanyi félsziget mögött éppen lemenőben volt a nap, vörösre festve a ködös víz fölött alacsonyan úszó felhőket. "De szép a Balaton" sóhajtotta mély meggyőződéssel. Szavait, akkori magyar nyelvismeretemmel, épp hogy megértettem. Mellékönyököltem, ő barátságosan felémbólintott, követtem a tekintetét, és a látvány szivenütött. Soha nem láttam viszont az öreget, így hát még ma is tartozom neki egy azóta tartó "szerelmi házasság" közvetítődíjával. Vissza