Hittudományi fakultások és tanintézetek a XX. századi magyar egyetemeken

Előszó

Székely György köszöntője
A Nemzetközi Egyetemtörténeti Bizottság Magyar Nemzeti Bizottsága igen szívesen vállalkozott arra, hogy keretet adjon a Hittudományi fakultások és tanintézetek a 20. századi magyar felsőoktatásban című eszmecserének. Ez szervesen beletartozik a bizottság munkájába, lévén az egyetemek kezdeteitől azok egyik legfontosabb eleme a teológia oktatása és tudományos művelése.
A modern egyetemek hagyományos univerzitás jellegéhez is mindenkor hozzátartoztak a teológiai karok és azok periódikus részvétele az egyetemvezetésben. Az már az egyes országok sajátosságai szerint alakult, mely egyetemeken mely felekezet hittudományi kara érvényesült. Ám annyi bizonyos, hogy ez kedvező lehetőséget adott a hittudományi és más karok, a különféle szaktárgyak együttmunkálkodására, tudományos eszmecseréjére, a karok közti átoktatásra és az etikai, morális eszményképek alakítására.
Ezt az együttműködést gyengítette vagy bénította a kultúrharc, a tudományágak elhidegülése; ha pedig forradalminak vélt intézkedésekkel szervezetileg is válaszfalakat vontak a karok közé, ez mindenképpen szétvágta a természetes kötelékeket, veszteségeket okozott. Ezek mérlegelésére gyűltünk most össze, hogy a múltat tisztábban látva, a közös jövőt is tisztultabb célkitűzésekkel építsük.
Rendezvényünk alkalmából az Egyetemtörténeti Bizottságot levéllel tisztelte meg Paskai László bíboros, prímás, esztergomi érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke, aki az egyetemtörténeti konferenciát nagyjelentőségűnek minősítette. A bíboros úr személyes részvételét a megtárgyalásra kerülő téma miatt különösen indokoltnak tartaná, de ebben megakadályozza a határontúli magyar katolikusok közötti látogatása. Vissza