Hitébresztő 2005

Előszó

Lecturi salutem - Üdv az Olvasónak!
Egy történet szerint új plébános került egy faluba, aki a vasárnapi bemutatkozó szentmisén gyönyörű prédikációt mondott a híveknek. Lelkesen beszélt arról, hogy változtassák meg bűnös életüket és térjenek vissza Isten szeretetéhez. Érezni lehetett minden szaván, hogy ő aztán egy kiváló pap, aki lelkiismeretesen felkészül a szentbeszédre. Fellelkesítette hallgatóságát is, olyannyira, hogy a mise befejeztével többen oda is mentek hozzá és megdicsérték. Hét közben a faluban még itt-ott beszéltek is az emberek a jól sikerült beszédről, s következő vasárnapra ismét megtelt a templom és kíváncsian várták a következőt. A pap azonban szórói-szóra ugyanazt a beszédet mondta el. Most is ugyanolyan lelkesen beszélt, mint egy héttel korábban. Az emberek persze nem értették a dolgot, de nem merte senki szóvá tenni. A meglepetésük azonban tovább fokozódott, amikor a harmadik vasárnapon is ugyanazt a beszédet hallották, majd a negyedik és az azt követő vasárnapon is. Amikor pedig a hatodik héten a hívek által már-már kívülről tudott szövegbe belekezdett, a második mondatnál felugrott valaki és hangos szóval megkérdezte: "Miért prédikálja nekünk mindig ugyanazt?'' A pap nyugodtan visszakérdezett: „És ti miért éltek még mindig ugyanúgy mint korábban. Miért éltek úgy, hogy nem hallgattok a szavamra? Majd ha azt látom, hogy megvalósítjátok amit hirdetek nektek, akkor mondok majd új dolgokat is.''
Hogy a valóságban megtörtént-e az eset, azt nem tudom, de valószínűleg sok helyen megtörténhetett volna. Az egyház pásztorainak igehirdetésében újra és újra elhangzik a Keresztelő Szent János által mondott felhívás: „Térjetek meg, mert elközelgett az Isten országa!" (Mt 3,2). És úgy tűnik, hogy bár a múltban a szentek, a nagy hitszónokok és az egyszerű papok százszor és ezerszer elmondták, és ugyanezt ismételjük mi, papok napjainkban is a Szentatyával és a püspökökkel együtt, mégsem mondhatjuk, hogy mindenki meghallotta vagy meghallgatta volna szavunkat. Éppen ezért - bármennyire is unalmasnak tűnik egyeseknek - szükséges, hogy rendszeresen előhozzuk a témát, és ne csak az ádventi és nagyböjti prédikációkban, hanem az új esztendő küszöbén is, mintegy új évre szóló programot megismételjük: „Térjetek meg, mert elközelgett az Isten országa!".
Plébániai kalendáriumunk az év minden napjára tartogat gondolatokat. Ezek az írások segítsenek bennünket, hogy az új esztendőben a megtérés gyümölcsét teremjük, növekedjünk a hitben, reményben és a szeretetben, hogy megújult életünkkel - a Szentatya ECCLESIA DE EUCHARISTIA című apostoli levelét idézve - az Eucharisztia évében mi keresztények még erőteljesebben tegyünk tanúságot Istennek a világban való jelenlétéről, felépítve az „Eucharisztia kultúráját"!
Ennek megvalósulását kívánom Istentől a Hitébresztő kalendárium minden kedves olvasójának, imával és szeretettel: Vaslabán Csaba Antal, plébános. Vissza