Hit és látás/A templom

Előszó

Hit és látás
Ezek a képek 2008-ban készültek, az alsóörsi református templomban.
A képsorozatról, túl azon, hogy példaadó módon nem Kovács Endre teremtő személyisége kerül előtérbe, sok momentum mondható el. A sajátos minimalizmusa. A monumentalitása. A nyugalma. A nagylélekűsége. A metafizikája. A világba behelyezettsége. Továbbá az, hogy falusi protestáns templomokhoz méltó benne az egyszerűség és a rend.
A lassú nézés a szem tulajdonosát megajándékozza a nyugalommal, a részletek harmóniájával, tulajdonképpen az időtlenség érzésével. Abban a faluban, ahol gyermekkoromban éltem, s amely település oly sokban hasonlít ehhez a községhez, nos, a faluban, nyáresténként, már a csorda érkezte után, amikor elül a por, és hűvösül a levegő, s a magányosan járó éjszakai szenderek helyben függeszkednek az illatos petúniatölcsérek, illetve a faládákban nevelt leanderbokor nyíló, rózsaszín virágai előtt, a kiskapu melletti lócán, itt és ott is, emberek jelennek meg, letelepszenek, s nem arra várnak, hogy beszédbe elegyedjenek a ritkán elhaladó, fáradt léptű járókelőkkel, hanem hogy megszemléljék azt, amit tegnap és tegnap előtt s azelőtt is alaposan megnéztek már. A változatlanságot. A változást. Azt a helyszínt, ahol nem ígérnek semmit, s ezért, hogy ki mit teljesít, azt sem kell ellenőrizni.
Ahogy az öregek figyelték a dolgok állását, azt sokat tanulmányoztam magam is. A lassúan nézést, azt hiszem, tanulni kell.

A templom
Kedves Olvasó! Ezer titkot rejt közvetlen környezetünk és templomunk csendje. A templom csendjében pedig a hívő lélek imádságra hajlik, arra a meditációra, amely közel viszi az élő víz forrásához. Istenhez. Protestáns hitünk szerint a templom gyülekezet nélkül csak ház, csak épület, igazán templommá a hívők gyülekezete teszi.
Gyülekezetünk is ezer titkot és életsorsot jelent, ezek közül az egyik gazdag életsors és hívő pálya Kovács Endre fotóművészé, aki jelen művében arra a csodára mutat rá, ahogyan az imádságos csendben Isten Igéjét hallgatva a lélek útra kel.
Természetesen a fotóművészt az Istenre való rátalálás útján a csodálatos út minden apró aspektusa megragadja: a legkisebb formától kezdve, egy apró fénysugáron át - ami behatol a vasárnapi istentiszteletre - el egészen a hatalmas katedrálisokig. Kovács Endre műveiben, mint a Millesimusban a látvány, a közvetlen környezet érzete szinte már látomássá nő. A Hit és látás c. műben pedig a templom apró részletei igehirdetéssé válnak, amely a legnagyobb látás, a legnagyobb megtapasztalás.
A hit híd az örökkévaló (láthatatlan) és az ideigvaló (látható) között. Imában átmehetünk ezen a hídon és úgy láthatunk, ahogyan Isten lát. Az imádkozás nagyon izgalmas. A valódi ima nem csak szavakból áll, hanem Istenre való buzgó várakozásból is, amíg a Lélek által látni nem kezdjük azt, amit Ő lát. A Lélek ajándékai azokon az embereken keresztül működnek, akik úgy döntenek, hogy belelátnak az örökkévalóba. Ezt az ajándékot nyújtja át nekünk e kis könyvben a szerző, a hívő ember, Kovács Endre.
Kovács Endre Hit és látás műve azt a csodát mutatja be alapos részletességgel, ami évszázadok óta a hívő ember szeme előtt van az alsóörsi templomban, mégis most válik élővé és megfoghatóvá nem csupán azok számára, akik itt élnek, hanem azok számára is, akik e könyv olvasóivá válnak.
Istenünk áldja meg a művészt és az olvasót, és adja meg, hogy az igazi látás egyben hitbeli látásunk is lehessen. Vissza