Hiszem a test föltámadását és az örök életet

Előszó

Miért írtam én olyan könyvet, ami csupa szentírási idézetekből áll - kérdezhetné valaki. Jogos a kérdés, mert ez valóban rendhagyó eset. Magam sem olvastam még ilyen könyvet. Nem is tudnám semmi irodalmi műfajba sorolni. Talán egy kis nagyképűséggel azt mondanám, hogy: újszerű, modern. De nem ezért írtam én, hanem ennek több más oka is van. Elsősorban is, hogy a legegyszerűbbnél kezdjem, egy kis propagandacélja is van. Aki kézbe veszi és tényleg újszerűnek találja, rámondhassa, hogy: ni ez érdekes (bár rámondanák). De vannak komolyabb okok is. Például, hogy egy kicsit nehéz dolog, hogy valaki szentírás olvasásra szánja magát. Elsősorban is nagyon komoly téma. A szívbe, vesébe hatoló. A lélek mélységeibe lenyúló. Annak legbensőbb titkait kutató. Amire azt szokták mondani, hogy ez az én magánügyem, ebbe nem engedek senkinek beleszólást. Van aki ezért tartja távol magától. Mások viszont azt mondják, hogy szép a szentírás tanítása, csak nehéz azt megtartani. Vannak, akik kezükbe veszik, de egy-két beleolvasás után leteszik. Nem tudnak vele mit kezdeni. Nemcsak a tanítást érzik maguktól távol, hanem a szentírás szóhasználatát is. Bizony vannak benne kemény szavak, kifejezések, amelyek az Úr Jézus ajkáról, de az evangélisták, apostolok ajkáról is elhangzanak. Különösen Szent Pál ajkáról. Ezek azzal az érzéssel teszik le, hogy: savanyú a szőlő. Én meg azt mondom, hogy ilyet a nagyon gyönge lelkek mondanak, akik a szentírástól mézes-mázos szavakkal elmondott meséket várnak. Nézzünk hát komolyan szembe a dologgal. Ha a magunk életrajzát leírnánk, akkor is mézes-mázos szavakkal leírt meséket írnánk? Senki sem dicsekedne ilyennel, hanem kemény küzdelmekről, nagy hőstettekről írna, ami még magát és másokat is föllelkesítene, bátorítana, erősítene. Hát Isten szavától a Szentlélek által sugalmazott könyvtől is nem ezt kell-e várnunk? Ha gyengék vagyunk hozzá, akkor erősítsük magunkat hozzá. Tanuljuk meg élsportolóktól ezt a szakkifejezést, hogy: tréningezni, gyakorolni. Vajon egy sportoló azt a gyakorlatot, amelyet jól adott elő, hányszor ismételte meg. Talán ő maga sem tudná megmondani, olyan sokszor. Hányszor vette kezébe sporteszközét, mire sikeresen tudott vele versenyezni. Ugye tudjuk már, hogy milyen tanulságot kell ebből levonni. Azt, hogy a Szentírást is sokszor kell a kezünkbe vennünk, míg azt eredményesen, lelki haszonnal tudjuk forgatni. Vissza