Fülszöveg
Burián László esperes úrral az 1960-as évek elején találkoztam először Muzslán, amikor az ottani iskolában tanítottam. Akkor ő Szalkán működött, s nemcsak a község plébánosa volt, hanem a Csemadok alapszervezetének vezetőségi tagjaként színdarabot is tanított, azzal jöttek vendégszerepelni Muzslára. Ettől az időtől kezdve gyakran találkoztunk, s tán nem túlzás, ha azt mondom, barátság alakult ki közöttünk.
Tapasztaltam, mennyire közkedvelt, megbecsült ember; viselkedésében a legkisebb jelét sem láttam a felszínességnek. Amit mond, mindig őszintén mondja, szívvel-lélekkel hivatásának él, de élénken érdeklődik a közügyek iránt is. A 2001-ben megjelent Szlovákiai magyar ki kicsodában olvasható róla, hogy 1947-48-ban a Csehországba deportált magyarok lelkésze volt, az 1951-53-as években politikai fogoly Lipótváron és Illaván, 1953-56 között pedig fizikai munkás. Ám arról, hogy ez idő alatt mi történt családjával, s milyen további megpróbáltatásokon kellett átesnie, még legjobb barátai...
Tovább
Fülszöveg
Burián László esperes úrral az 1960-as évek elején találkoztam először Muzslán, amikor az ottani iskolában tanítottam. Akkor ő Szalkán működött, s nemcsak a község plébánosa volt, hanem a Csemadok alapszervezetének vezetőségi tagjaként színdarabot is tanított, azzal jöttek vendégszerepelni Muzslára. Ettől az időtől kezdve gyakran találkoztunk, s tán nem túlzás, ha azt mondom, barátság alakult ki közöttünk.
Tapasztaltam, mennyire közkedvelt, megbecsült ember; viselkedésében a legkisebb jelét sem láttam a felszínességnek. Amit mond, mindig őszintén mondja, szívvel-lélekkel hivatásának él, de élénken érdeklődik a közügyek iránt is. A 2001-ben megjelent Szlovákiai magyar ki kicsodában olvasható róla, hogy 1947-48-ban a Csehországba deportált magyarok lelkésze volt, az 1951-53-as években politikai fogoly Lipótváron és Illaván, 1953-56 között pedig fizikai munkás. Ám arról, hogy ez idő alatt mi történt családjával, s milyen további megpróbáltatásokon kellett átesnie, még legjobb barátai előtt is hallgatott. Gondoltam, nem szabad, hogy életének sorsfordító eseményei, példaértékű helytállása, hivatásbeli és emberi magatartása örök titok maradjon. Tudtam, hogy ó szerénysége miatt sosem fogja életútját megírni, ezért fordultam hozzá kérésemmel, engedje meg, hogy ezt én tehessem meg helyette. Miután beleegyezett, minden munkámat félretéve hónapokon át kérdeztem, hallgattam őt, jegyzeteltem, írtam, s a leírtakat mondatról mondatra egyeztettem vele. Ahol szükség volt rá, a történelmi hátteret dokumentumok segítségével rajzoltam meg, így ez a könyv nem egyszerű életrajz lett, hanem olyan kordokumentum, amelyet a ma és a jövő nemzedékei tanúságként és tanulságként vehetnek kézbe. Számomra nagy megtiszteltetés, hogy voltaképpen eltérő világnézetünk ellenére Burián esperes úr megadta a lehetőséget arra, hogy ezen igényes munkát elvégezhessem. Ha lelkivilágunk, erkölcsi felfogásunk jelentősen eltérne egymástól, nyilvánvaló, hogy képtelen lettem volna teljesíteni eme önként vállalt feladatomat. Hiszem, hogy jó szolgálatot tettem vele minden jóérzésű és jóakaratú embernek. - Csicsay Alajos
Vissza