Hirtelen ősz (dedikált példány)

Fülszöveg

Habent sua fata libelli - mondták a latinok, és ennek a könyvnek ugyancsak van sorsa. Költői kamaszkorom "látleletei" 1957-ben jelentek volna meg a Magvetőnél. Így találkozhattam Pilinszky Jánossal mint szerkesztőmmel. Némi vállalt hallgatás, majd néhány vers publikálása után a hatvanas évek elején mutatták be a Szegedi Nemzeti Színházban "Mire a nyárnak vége..." című drámámat, mely 1949-ben játszódik, s mindössze arról szól, hogy a zsarnoksághoz nemcsak diktátorokra, hanem megalkuvókra is szükség van. Nem sokkal később kaptam vissza a Magvetőtől újra beadott, a közben írt versekkel - és alattuk a dátumokkal - kiegészített kéziratom, s nagyjából ugyanekkor mintha minden folyóiratnál bezárultak volna előttem az ajtók. Így szűntem meg felnőttekhez szóló író-költő lenni, de "elrabolt évtizedekre" panaszkodni mégsincs okom: mű
fordítóként és gyermekíróként dolgozhattam. Tucatnyi könyvem jelent meg a Móránál, és mesejátékaim is színpadot kaphattak, elhangozhattak a Rádióban. A hetvenes évek elején feleségem halála törte meg a csendet, majd az, hogy Rónay György és Hegyi Béla biztatására tíz éven át a Vigilia külső munkatársa lehettem. Később, a nyolcvanas évek közepétől, bár ritkán - nem tartozom semmilyen írói csoportosuláshoz -, de meg-megjelennek verseim. A sors furcsasága: Mezey Katalin tanácsát megfogadva lett "Hirtelen ősz" a kötet címe. Ugyanaz erről ő nem tudhatott -, ami lassan harminc éve a visszautasítotté lett volna. Amit még magamról mondhatnék, kiolvasható talán a versekből is. Vissza