Hírmondó 2006. tavasz-tél

Előszó

Részlet az 2006/1. lapszámból:
"Nem is olyan rég, 88 éves korában, egyik legnagyobb Wagner énekesnőnk távozott tőlünk - szépen, csendben - ahogy ez egy Isoldához illik. Méltatták és még nagyon sokáig fogják Birgit Nilsson pályafutását méltatni, a művészt, az énekest és nem utolsó sorban az embert. Nekem megadatott, hogy 1977 és 1988 között mindkét oldaláról megismerjem, ha egyáltalán ilyen lehetséges. Úgy érzem, hogy hozzám mindig, a kollegiális kapcsolaton túl is, rendkívül barátságos volt. Ha nem untatom a kedves olvasót és a Wagner szeretőket, néhány közös momentumot elmesélnék - in memoriam Birgit.
Christoph von Dohnányi, mint a hamburgi Staatsoper új GMD-je (Generalmusikdirektor) 1977. október 2-án mutatkozott be R. Strauss "Az árnyék nélküli asszony" című operájával. Én akkor a Császárné szerepét énekeltem, ő a Kelmefestő asszonyét. A premierre négy hétig próbáltunk, ez alatt az idő alatt, mint mindig mindenkit, így Nilssont is figyeltem, tanulmányoztam, mit lehet ellesni tőle. Rendkívül ökonomikusan, fegyelmezetten, zokszó nélkül dolgozott. Számomra rendkívül tanulságos volt. Sztárallűrnek nyoma sem volt, pedig lehetett volna, nem szabad elfelejteni, akkor ő már 59 éves volt és mi volt már a háta mögött! "Éva, a veszekedés, torzsalkodás sok energiába kerül, nem éri meg" mondta mindig. Azonban, ha valami nem tetszett neki néhány szóban közölte, és aztán sok vita nem volt; ez nagyon imponált nekem, éreztem, egy hullámhosszon vagyunk. A siker nem maradt el, a Nilsson, Marton, Hesse, Kollo, Mc Intyre együttes nem hozott szégyent von Dohnányira." Vissza