Hírmondó 2005. tavasz-tél

Előszó

Részlet az 2005/1. lapszámból:
"Meg tudom érteni azokat a zeneszerzőket, akik nem szeretik Wagnert, - én sem szerettem gyermekkoromban -, mert nem értettem, nem ismertem. De meg tudom érteni a Wagner rajongókat is, bár a "személyi kultusz" semmilyen formáját sem helyeslem, én kritikával szeretem Wagnert. Vannak olyan furcsaságai, olyan darabjai, amelyeket nem szeretek, de mindent összevéve úgy érzem, hogy az emberiség egyik legnagyobb kulturális kincséről van szó, és nagy kár lenne, ha a zeneértők teljes tömege és a zenét nem értők még nagyobb tömege egyáltalán nem méltányolná ezt.
Persze az út elég nehéz Wagner zenéjéhez, nemhiába van az ABC végén a dupla W betű! Tulajdonképpen bele kell ugranunk a sárkány torkába, amelytől olyan nagyon félünk, mint János vitéznek, hogy aztán eljuthassunk Tündérországba. Wagnert nehéz méltányolni, s ennek többféle oka van. Az egyik: zenedrámái végtelen hosszúságúak, nagyon kevés ember hajlandó öt óra hosszat ülni az operaházban és az esetleg számára érthetetlen szöveggel végighallgatni. Természetesen Wagnert német nyelven kell előadni, ráadásul az a nyelv, amit ő használt, amelyen ő írt, az archaizáló német nyelv volt, és ez már a XIX. század második felében is nehéznek tűnhetett.
Gondolatai nagyon dialektikusak. Hogy csak egy példát említsek, amikor Wotan főisten azt mondja leányának Brünnhildének, hogy egy halandó férfi lássa gyönyörű szempárodat, azt boldogítsa, míg én a szomorú isten ezt soha többé nem láthatom... Egy mondatban két ellentétpár is van: az isten és a halandó ellentmondása, a boldogság és a szomorúság ellentéte. És ez a szöveg, melyhez jön a végtelen bonyolult zene, ami gyönyörű! Harmadik dimenziónak pedig ott a színpad. Tehát: zene, szöveg, színpad. Mind a hármat egyszerre az emberi agy nem tudja figyelemmel kísérni. Megfigyeltem magamon a figyelem rendszerint cikázik. Hol a zenére figyel, amikor a zene hordozza a fő értelmet, ilyenkor ez a legszebb. Amikor elmeséli a konfliktus magvát (példa erre Wotan elbeszélése a Walkürben, miként került ellentétbe önmagával, sehogy sem tudva megoldani, hogy ne legyen hazugságban és szerződés szegésben), akkor a szövegre kellene figyelni, máskor pedig a színpadi cselekményre." Vissza