"Híres Ság az én hazám..."

Előszó

"Híres Ság az én hazám" - feleli a népdalban sorozó orvosának kérdésére a legény. "Haza". Mily sokat mond, és napjainkban de sok ember számára megfakult, megüresedett ennek a szónak értelme, szívet melengető tartalma. Különös, hogy szép magyar nyelvünk többféle értelmezést is ad ennek a szónak. Jelenti összezsugorodott határaink között magát az országunkat. De jelenti ezen belül azt a helyet is, melyet szűkebb szülőföldünknek mondunk, vagy ahol élünk, dolgozunk. Ahol az otthonunk, családi fészkünk van, ahová mindig "haza megyünk". A tágabb értelemben vett hazát csak akkor lehet igazán szeretni, ha ezt a szűkebb értelemben vettet nagyon szeretjük. Szeretni pedig csak azt lehet, amit ismerünk. Ahogyan Kodály Zoltán mondotta: "Az ország csak akkor a miénk, ha ismerjük Ha lábunk érintette mindenütt talaját, ha beszéltünk az ott lakókkal". Pedig - Németh László szavaival: egyre inkább "nem ismerjük a helyet, ahol élünk, a népet, amelyhez tartozunk".
Akkor hogyan szeressük, dolgozzunk érte, boldogulásáért, felemelkedéséért? Vagy netán hogyan hozzunk még áldozatot is érte, ha a "haza " érdeke úgy kívánja? Kicsi országunknak is kicsi helye Győrság, melynek mondókáiból, dalaiból, szokásaiból ezt a csokrot gyűjtöttem és kötöttem, Én ugyan nem itt élek, de ez a falu számomra mégis nagyon kedves. Nemcsak ezért, mer közel három évtizede járok ide előadásokat tartani, olykor népdalokat is gyűjteni, hanem azért is, mert fiam és családja ide jön "haza". Mi meg idejárunk őket meglátogatni, unokáinknak örülni. Azután a győrsági iskolában egy kedves tanítványom, Pongráczné Gaál Elvira tanítói munkája mellett elindítója lett annak a mozgalomnak, hogy már az általános iskola első osztályától kezdve néprajzra, a szülőföld mélyebb megismerésére tanítsuk az utánunk jövő nemzedékeket. Vissza