Híres galériák és aukciósházak

Előszó

Üdvözlet az olvasónak, aki kezébe veszi kötetünket és megismerkedik a magyar műkereskedelem nevezetes személyiségeivel, galériáival és cégeivel. Az olvasó nem is sejti, hogy milyen örömet okoz nekem jelen előszó megírása. Nem gondoltam volna, hogy a nyolcvanas években néhányunk által - leginkább használtcikk-kereskedelem címén - működtetett régiségkereskedés ilyen fejlődést indít el, ami napjainkban tapasztalható.
A kilencvenes évektől lehetőség nyílt a művészeti galériák számára a működésre és néhány év alatt kialakult a műkereskedelem Magyarországon. Nemcsak hogy kialakult, de immár a művészeti élet megkerülhetetlen része. Az antikvitásokkal kereskedők felfedeztették az elmúlt korok sokszor feledésbe ment műalkotásait, szerzőit, tárgyait, stílusait. A galeristák bemutatták a közelmúlt művészetét, sokszor méltatlanul feledésbe ment alkotók műveit hozták napvilágra. És soha nem látott virágzásnak indult a mai, a kortárs művészet kereskedelme. Az állami mecenatúra széthullása után, ha nem is simán és problémamentesen, de az élő alkotók valódi piaca jött létre. A szűken vett magas művészet mellett az emberek életmódjára, lakás- és lakóházkultúrájára is maradandóan hatott a műkereskedelem. Értékké váltak a régi bútorok, szőnyegek, porcelánok és kerámiák, ezüstneműk és üvegek. A festmények, grafikák, metszetek és szobrok soha nem látott érdeklődést keltő aukciókon, nagy vetélkedések részeként immár valós árukon keltek el. Igen: a piac és a valós ár megjelent a művészeti szentélyekben. Ez némelyekben borzongást keltett, van akiknél elutasítást, de a társadalom és a művészvilág már befogadta, sőt felhasználja ezt a speciális piacot.
A nagy elméleti tudású, nagy gyakorlatú és fantasztikus tárgyismerete tagjaink új vonásokkal gyarapították a művészeti és iparművészeti ismereteket. A hazatérő magyarországi művek, az egyetemes művészet és tárgykultúra hozzánk érkező alkotásai gazdagították az országot minden értelemben. Amikor e kötetben megismerkedik a műkereskedelem jeles képviselőivel, avagy kedvenc kereskedőjével, aukciósházával ily módon is találkozik, gondoljon arra, a művészeti tárgyak vásárlása és birtoklása évezredes vágya és gyakorlata az embereknek. Nem csak a gazdagoknak! Az edényt formáló fazekas, a fát, csontot faragó juhász, a bútorait díszítő mester, a mintát szövő vagy csomózó asszony mind a szépet, az érzelmeit, hitét, vágyait, hagyományait ábrázolta, azaz a saját művészetét hozta létre. Mint tudjuk, a művészek sem voltak mindig művészek, egykor „csak" jó mesterek voltak!
Az évezredes fejlődés korunkban aztán összeért: befogadtuk - mi is, magyarok - a keleti, a távol-keleti, az afrikai, a pre-kolumbián művészetet is. Mindezzel csak arra utalok, hogy a kötetben szereplők milyen sokoldalúan járultak, járulnak hozzá művészeti ismereteink gyarapodásához. Szellemi és vagyonértékben is jelentős, a köz javát is szolgáló magángyűjtemények jöttek létre műkereskedőink közreműködésével. Egy-egy magángyűjteményi kiállítás már olyan szenzációt és érdeklődést is kelt, mint a közgyűjtemények bemutatói. De ne legyünk farizeusok: a műkereskedelem egyben befektetés és a vagyongyarapodás lehetősége.
Kívánom, hogy szakmánk jeles képviselői ezzel a könyvvel is járuljanak hozzá olvasóink és partnereink jobb és szebb életéhez! Vissza