Fülszöveg
aham Lincoln Kari Marx Louis Pasteur !eveit Thomas Edison XIII. Leó pápa Ai e Nikola Tesla füles Verne Harry Houc coni Winston Churchill Marié Curie ai
A nagy politikusok, feltalálók, művészek gondolataival való közvetlen találkozás mindig megvilágosító erejű. Ha pedig interjúkról van szó, akkor a hatás még nagyobb: a műfaj biztosította közvetlenség érzése végső soron emberibbé teszi az amúgy bronzszobrokként előttünk álló hírességeket.
lielmo Morcom Winston Chur " Mari
A kötetben szereplő beszélgetésekben - több ezek közül olyan lapokban jelent meg, melyekre ma is gyakran hivatkozunk: a The New York Timesbon, a Le Figaróbon, a Vanity
Abi
Fairben vagy a The Motion Picture Magazine-bon - az adott korszak és annak kiemelkedő személyiségei, gondolataik, félelmeik és kinyilatkoztatásaik kézzelfogható közelségbe kerülnek. A sorrend kronologikus: az interjúk az amerikai elnök Abraham Lincolntól (1865) a rettegett gengszter
harlei
Al Caponéig (1931) húsz olyan jelentős...
Tovább
Fülszöveg
aham Lincoln Kari Marx Louis Pasteur !eveit Thomas Edison XIII. Leó pápa Ai e Nikola Tesla füles Verne Harry Houc coni Winston Churchill Marié Curie ai
A nagy politikusok, feltalálók, művészek gondolataival való közvetlen találkozás mindig megvilágosító erejű. Ha pedig interjúkról van szó, akkor a hatás még nagyobb: a műfaj biztosította közvetlenség érzése végső soron emberibbé teszi az amúgy bronzszobrokként előttünk álló hírességeket.
lielmo Morcom Winston Chur " Mari
A kötetben szereplő beszélgetésekben - több ezek közül olyan lapokban jelent meg, melyekre ma is gyakran hivatkozunk: a The New York Timesbon, a Le Figaróbon, a Vanity
Abi
Fairben vagy a The Motion Picture Magazine-bon - az adott korszak és annak kiemelkedő személyiségei, gondolataik, félelmeik és kinyilatkoztatásaik kézzelfogható közelségbe kerülnek. A sorrend kronologikus: az interjúk az amerikai elnök Abraham Lincolntól (1865) a rettegett gengszter
harlei
Al Caponéig (1931) húsz olyan jelentős személyiséget szólítanak meg, akik komoly hatással voltak az emberiségre.
cincáiiá *_w'iu «vilii iViuiJk ímOíiis t 'u^íeur
Az első interjút James Gordon Bennett, a The New York Herald alapító főszerkesztője készítette. Beszélgetése 1836-ban jelent meg, és egy bordélyház matrónája volt az alanya, akinél borzalmas bűneset történt. Sokan kritizálták Gordon kezdeményezését a saját korában a „rossz ízlése" miatt. Az első olyan interjúra, ami a műfajról alkotott mai fogalmainknak megfelel, bő két évtizeddel később, 1859-ben került sor, amikor Horace Greeley a New-York Tribune-tó7 a mormon egyház fejével, Brigham Younggal beszélgetett. Ekkor találkozhattak először az olvasók a kérdés-válasz formával. Ám még sok évnek kellett eltelnie, míg a műfaj végleg kikristályosodott.
A napilapok idővel készek voltak kérdésfelelet felépítésű interjúkat is közreadni a közönség nagy örömére, bár az entellek-tüelek továbbra is lenézték a műfajt, mivel a kukkolással és a rossz modorral azonosították. Kritikusai az intim szférába való betolakodást és a tapintat hiányát kifogásolták a privát beszélgetések szó szerinti közzétételében. Ez volt az oka annak, hogy egyes hírességek tartottak tőle, sőt megvetették az interjút. A kritikák ellenére azonban az interjú végül az újságírás nélkülözhetetlen, fő műfajaként vonult be a köztudatba.
Vissza