Hirdesd az Igét!

Előszó

Ezek a prédikációk sem kinyomtatásra számítva születtek. Régebben a Református Szemlében, a változás óta az Igehirdetőben is kérésre kerültek közlésre. Megtiszteltetés és nem keresett méltatás számomra, hogy most egy kötet kiadása vált lehetővé.
Mindig igyekeztem írásba foglalni a prédikációimat. Theologiai hallgató koromtól mostanáig többségükben így maradtak fenn. Erre a fáradságos, de igaz örömet szerző munkára édesapámnál és segédlelkész koromban előbb Kádár Gézánál, majd László Dezső mellett láttam a biztató példát. Imádságos lélekkel végezték el az Ige megértéséhez szükséges tanulmányozást, utána leírták beszédüket. Ezzel elkerülték a rögtönzéssel majdnem mindenkor együtt járó kínos bizonytalanságot.
Sokaknak gondot okoz az alapige megtalálása. Nálam ez úgy történik, hogy a napi csendes órámon, melyet a bibliaolvasó kalauz, több éve a Losungen irányításával tartok, mindegyre megragad egy-egy Ige és egyúttal továbbadására késztet. Ezt külön füzetben feljegyzem. S amikor szolgálatra készülök, előveszem és kikeresem a feljegyzett Igét. Megint, szavanként figyelve, elolvasom a szöveget, megvizsgálom a környezetét, a bibliai helyét, megnézek más fordításokat, utána az eredeti nyelvén exegetálom, felhasználom a rendelkezésemre álló kommentárokat, néha prédikációsköteteket, majd vázlatot készítek, végül megírom a prédikációt, a gyülekezet, a felmerült kérdések ismeretében. Igyekeztem Igét hirdetni, textusszerűen és hitvallásaink eligazító megkötésében, Thurneysen felejthetetlen tanácsát követve, hogy ne a magam, hanem a textusnak minden másnál különb gondolatmenetéhez igazodjam. Külön füzetbe szoktam bejegyezni olvasmányaimból, beszélgetésekből, eseményekből az Ige üzenetének szemléltetésére használható anyagot. Gyakran belenézek és jó hasznát veszem. A szószékre nem szoktam felvinni a prédikációt, még vázlatában sem. Szolgálat előtt egy-két óra alatt megtanulom, és szabadon mondom el.
Szívesen gondolok vissza a régi tordai egyházmegyei, később a kolozsvári lelkipásztorok együtt készülésére. Éveken át irányítottam ezt a közösségi munkát, és nagy segítséget nyertem, gondolom mások is, a legfontosabb szolgálatunk, a reánk bízott igehirdetés végzéséhez.
Aki Igét hirdet, feltétlenül megtapasztalja, hogy az áldott gyümölcsét, az érdeklődésen túl az odafigyelést, a gyülekezettel megszületett lelki kapcsolatot. Aztán örömmel láthatja az istentiszteletek látogatásának megerősödését, a megismerés és a szívbeli bizodalom gyarapodását a gondjára bízott nép életében.
Még annyit, hogy ezek a prédikációk a 80-as évekből, főleg 1984-ből valók. Most, amikor válogattam közöttük, nagy megnyugvásomra szolgáltak, mert jóllehet látom fogyatékosságukat, átdolgozásra szorultságukat. A tartalmuk ma is, változatlanul érvényes. Alig javítgattam rajtuk kihúzással, néhány szó helyettesítésével, betoldásával. Lám, azokban az időkben is felhasználta Isten egyházunkat - a gyülekezeteket! - Igéjének hirdetésére, végezhettük templomainkban ezt a szolgálatot. Mert - és ez az ismételten megtapasztalható igazság - Isten a mi Urunk, aki Jézus Krisztusban tegnap, ma és örökké ugyanaz a feje egyházunknak, Lelke által és Igéjével élteti, velünk volt és velünk volt és velünk van minden időben.
Életemnek alkonyán megtörténik, amire számítottam, prédikációimból egy kötetnyi rész kiadása. Kérem Istent, áldja meg vele az olvasókat. Vissza