Hinta (dedikált példány)

Előszó

A legfiatalabb jugoszláviai magyar költők törekvése - a kissé durva általánosítás elkerülhetetlen - két formaváltozatban érvényesül. Az elsőt említve elsősorban Raffai Ferenc, Börcsök László, Böndör Pál és Kiss Jovák Ferenc nevére kell gondolnunk, míg a másik változat Podolszki József, Cs. Simon István és Vicei Károly nevével fémjelezhető. Etikai lényegét tekintve a két változat nincs pólusviszonyban egymással, ilyen értelemben csak árnyalatokról beszélhetünk. Arról, hogy míg például Raffai formához szorosabban tapadó Révolte-tal szegül szembe környezetével és önmagával, s ennek értelmében az "áttétel" az, ami verseinek elsődleges sajátosságát képezi, addig Podolszkinál a tartalomnak a forma közbülső fázisát áttörő áradása, az indulatnak szinte közvetítő közeg nélküli lobogása figyelhető meg. Egy folyamat kétféle tükrözéséről van szó. a közös vonások bizonyos lényeges formai vonatozásban is felfedezhetők, amelyet - bár az említett két ágra oszlás mg nem volt kimutatható - Tolnai Ottó figyelt meg a Hol ó hol című antológia előszavában. Tolnai a redukciót, a metafora-leépítést mint mind fokozottabban érvényesülő törekvést, mint egységes folyamatot látta meg a legfiatalabbak költészetében. Nos, e redukció, ha különbözőképpen valósul is meg, mindenképpen kifejezésre jut mind a Podolszki-, mind a Raffai-típusú verstechnikában. Vissza