Előszó
Részlet a könyvből:
Kerék Gábor az árokparton üldögél és nézi Gulyásék kiskertjében lévő méhest. Pár fonott kaptár az egész. Melegük van a méheknek és egymásba csimpaszkodva függenek a délutáni rekkenésben.
Gábor vesz egy síma követ, rááll a kavicshalomra és próbát tesz. Sivít a kő. A méhes oszlopát találja el. Nagyot puffan. Körülnéz, de senki se jön. Röpül a második kő és lepottyan a méhfürt. A célzás sikerült, annyit látott, többet nem, mert futni kellett.
Kicsapódik az utcaajtó és fölhangzik Gulyás néni dörgedelme
- Megállj, gazember !... Megfoglak !...
Még toporog is hozzá, hogy a futást utánozza. Kezével pedig hadonászik.
Gábor lihegve veri a forró utcai port. Vissza csak akkor tekint, mikor már biztonságban van. A patak hajlásánál meglassúdik és szembe fordul az ellenségével. Igaz, hogy nagy távolság van közöttük, de azt is számításba kell venni, hogy Gábor csak hét éves.
Gulyásné rázza az öklét:
- A csendőröknek adlak, várj csak !...
- Ha vóna kurázsija! - kiált vissza a gyerek. Nem hisz a fenyegetésnek.
- Apjuk, gyere csak ki!... Még vissza mer nyelvelni a kutya . . .
- Gulyás sógor nincs is itthon . . . Kaszálni ment...
Ekkora szemtelenségre már szólni se lehet. Gulyásné befordul a házba. Olyan formája van, mintha fojtani szándékozna.
Vissza