Himfy-album

Előszó

Részlet a könyvből:

KISFALUDY SÁNDOR IFJÚSÁG

A regeköltő Kisfaludy Sándor életének alkonyán, Hattyúdalá-ban, egy költeményben summázta egész életét. Állván a véghatáron, az élet s halál között, leszámolását azzal kezdi, hogy a magyar föld szülöttje Szabolcs fajából, a kinek atyja, Előd, vezére és bajnoktársa volt honfoglaló Árpádnak. Sorsjáték a születés, nem dicsekszik vele; de büszke reá, hogy ősei a hazaszerzésben Árpád oldalán állottak. Arra is büszke, hogy kilenc század lefolyása alatt a Kisfaludy családban nem találkozott Judás, a ki «német nőkért, csillagokért, szolga-címek fejébe» piacra vitte, árulta volna «a hazát, nyelvet és alkotmányt.» Kisfaludy Sándor ifjúságában aktuális volt a megtántoríthatatlan, az alkuvást nem ismerő hazafisággal előhozakodni. A XVIII. század második felében «csoda állat volt a magyar mágnás, Bécsben törpe, itthon magas: arany-igát vonó göböly; legtöbbjének a birtoka zár alatt az udvar kegyeinek hajhászása miatt.» Kilenc század leforgása alatt az első foglalású föld, Szabolcs vezér osztálya, kicsúszott a Kisfaludyak lába alúl, a gazdagság nagyon megcsappant; de nem fogyatkozott meg a haza-, a fajszeretet tőkéje; olyan nagy idő folyamán nem találkozott köztük egy sem, a ki nyelvét és faját megtagadta volna. Az agg regeköltőnek is, mint nagy kortársának, Kazinczynak: «a nacionálizmus volt idóluma!» Végrendelkezvén vagyonáról, minden időbeli örökösétől megkívánja, hogy jó ember jó hazafi, jó magyar legyen, hogy gyermekeit jó hazafiakká, jó emberekké, jó magyarokká nevelje. Vissza