Előszó
A víznek ősidők óta fontos szerepe van a földi élet, a termelés, a társadalmi-gazdasági fejlődés alakulásában. Korunkban a társadalmi-gazdasági élet és a természeti környezet sokoldalú kapcsolatának jóformán minden vonatkozása összefügg a vízviszonyokkal.
A víz, mint pótolhatatlan természeti kincs a létfontosságú természeti javak egyike. Ma már azonban nem csupán a természet - korábban korlátlannak tűnő - ingyenes ajándéka, hanem egyre bonyolultabb és több munkával előállított termék, amelyhez a természetes vízkészlet a kiinduló anyagi alapot adja.
Ezt felismerve a mai korszerű vízgazdálkodás a vízzel összefüggő jelenségeket nemcsak a természeti, hanem a társadalmi-gazdasági környezettel kölcsönhatásban szemléli. Gazdálkodik a vízkészletekkel, mint természeti erőforrásokkal és azokkal a termelőerőkkel, munkaerővel és anyagi javakkal, amelyeket a természetes vízviszonyok átalakítására felhasználnak. Ezek társadalmi hasznosságának elbírálása érdekében szükséges a növekvő társadalmi ráfordítások és a várható eredmények viszonyának elemzése, a következetes törekvés a rendelkezésre álló erőforrások mellett a lehető legnagyobb gazdasági eredmény elérésére vagy a legkisebb ráfordítással meghatározott célok megvalósítására. Miként a gazdasági életben általában, a vízgazdálkodásban is mind jelentősebbé vált a műszaki-gazdasági műveletek céltudatos megszervezése, a célok (eredmény) és a tevékenység (eszközök) legkedvezőbb viszonyának kialakítása, a rendelkezésre álló anyagi javak és a munkaerő ésszerű, gazdaságos felhasználásával.
Mindezek következtében az utóbbi években megindult és kibontakozóban van a vízgazdálkodás közgazdasági megalapozása. Egyidejűleg fejlődésnek indult a vízgazdálkodás közgazdasági kérdéseit felölelő tudományág, a hidroökonómia (vízgazdaságtan), amely mint műszaki-gazdasági tudományág a természettudomány, a műszaki és a közgazdaságtudomány határterületén alakul ki.
A vízgazdálkodás közgazdasági kérdéseit az 1972-ben megjelent "Vízgazdálkodás I. A vízgazdálkodás közgazdasági alapjai" c. egyetemi tankönyv tárgyalta átfogóan. A gyors fejlődés következtében azonban e tudományág, a hidroökonómia már túljutott fejlődésének kezdeti szakaszán, számos új elemmel gazdagodott és így indokolttá vált a könyvben tárgyalt anyag leglényegesebb elemeinek rövidebb, egyes kérdéscsoportokra koncentrált ismertetése és az időközben bekövetkezett változásokkal (pl. közgazdasági szabályozók), újabb elemekkel való bővítése. Ilyenek például a ráfordítás-eredmény elemzés vízgazdálkodási alkalmazásának elmélyítése, a beruházások hatékonysági vizsgálatának fejlesztése a dinamikus értékelés irányába, a vízgazdálkodás üzemgazdasági elemzésnek megalapozása, a vízgazdálkodási rendszertervezés elemeinek bemutatása, korszerű matematikai módszerekre alapozott esettanulmányok alkalmazása.
Vissza