Előszó
Részlet
Mikoviny Sámuel korának egyik legnagyobb, s legsokoldalúbb mérnöke, a Berlini Királyi Tudományos Akadémia tagja a Nógrád megyei Abelován született 1700-ban.
Mérnöki tanulmányait 22 éves korában a Nürnberg melletti, azóta megszűnt altdorfi, majd egy évvel később a jénai egyetemen végezte. Ott szerzett földmérőmérnöki diplomát 1723-ban, s már ekkor szoros összeköttetésben állt Bél Mátyással, a XVIII. század nagy polihisztorával, kinek az évben Nürnbergben kiadott Prodromusát részben már ő illusztrálta.
Jénából visszatérve 1725-ben Pozsonyban telepedett le, hol mint megyei mérnök a vármegye területén lévő folyók megrongált töltését építi újjá, s foglalkozik a Duna és Vág csallóközi szakaszainak szabályozásával.
1727-ben Tatán találjuk, hol gróf Eszterházy József meghívására, mint akkor már országosan ismert vízépítőmérnök a tatai Nagytó, s az azt környező vadvizek lecsapolását tanulmányozza. A forrásokkal és az Általérrel táplált tatai Nagytó ugyanis már évszázadok óta hazánk egyik legpompásabb halastava volt, melynek halbősége, s lebilincselő környéke vonzotta Tatára Zsigmondot és Mátyás királyt. A régi királyi birtok igen lezüllött viszonyok között került 1727-ben Eszterházy kezére, ki felismerve a tó gazdasági jelentőségét, azt Mikoviny tervei szerint szabályoztatta. A ma 600 holdat kitevő tavat Mikoviny egy fogát, illetve fenékzúgó megépítésével szorította mederbe, miáltal megszabta Tata jelenlegi kepét, s vezette a tó vizét a térképeinken ma is Mikoviny nevét viselő csatornával Almásfüzitő mellett a Dunába.
Ezidőben határozta el egyébként III. Károly Magyarország történeti földrajzának a Notitia Hungariae Novae Historico-Geographica megírását, mely munkával a kitűnő Bél Mátyást bízta meg, ugyanakkor felszólította Mikovinyt a munkához tartozó megyei térképek elkészítésére. Mikoviny a kor szokása szerint 1732-ben Pozsonyban kiadott, 24 oldalas Epistolában közölte Béllel, mint kívánja feladatát elvégezni, s ebből kitűnik, hogy már 1728-tól kezdve helymeghatározó méréseket végzett hazánkban, s a pozsonyi vár egyik tornyán keresztül megvonta az első magyar kezdőmeridiánt. Mérései, s Bél Mátyás Notitiáiban ránk maradt megyei, s későbbi bányatérképei alapján méltán tekinthetjük Mikovinyt a magyar tudományos kartographia megteremtőjének.
1729-ben királyi rendeletre Selmecbányán találjuk, az ottani bányászati nehézségekkel kapcsolatban. A XVIII. század elején tarthatatlan selmeci vízemelési nehézségek a bányászat jövőjének biztosítása végett megkívánták, hogy az addigi emberi és állati munkát más, olcsóbb és hatályosabb energiaforrással pótolják.
Vissza