Hideglelés

Előszó

Ezt a könyvet sok olyan embernek ajánlhatnám, aki nélkül írói karrierem már azelőtt véget ért volna, hogy elkezdődött, de nem szeretném elaprózni, mivel ez az ajánlás rendkívül személyei számomra és mindenki más számára is, aki közel állt hozzá.
Ezért az első regényemet apámnak, Mike-nak ajánlom. Családom, barátaim és saját magam anonimitásának megőrzése érdekében nem mondhatok túl sokat róla, és tudom, hogy ő sem akarná másképp. Mesélhetnék zsenialitásáról a saját szakterületén, valamint a tiszteletről és csodálatról, amely világszerte övezte. Mesélhetnék üstökösszerű karrierjéről, ahogyan rendkívül szerény körülmények közül indulva egy igen nehéz szakma csúcsára jutott, mégsem ez az, ami elsőként eszembe jut róla.
Leginkább gyengédségére, kedvességére, hihetetlen nagylelkűségére és fájdalmas őszinteségére emlékszem. Ő volt a legjobb erkölcsi iránytű, amit egy fiatal ember kívánhat magának, különösen ha az a terve, hogy rendőr lesz. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem kínálkoztak csábító lehetőségek, de a tudat, hogy nemcsak magamat, hanem a szüleimet is cserbenhagynám, mindvégig a helyes úton tartott.
Apám megtanított rá, hogy nem számít, mit érünk el választott hivatásunkban, nem számít, mekkora vagyonra és hatalomra teszünk szert, a legfontosabb ugyanis az, hogy jó emberek legyünk. Egyszerűen csak jó emberek. Ő nagyon jó ember volt.
Mike sajnos három évvel ezelőtt elhunyt, nagyon fiatal volt, mindössze hetvenkét éves. Újabb áldozata az emberek könyörtelen tizedelőjének, a ráknak. A világ szegényebb lett nélküle. Nagyon hiányzik azoknak, akik szerették.
Mike-nak. Vissza