Hideg krematórium

Előszó

Részlet a könyvből:
A hosszú szerelvény német jelzésű alacsony teherkocsikból állt. Most készült megtorpanni.
- Megállunk - szaladt végig az ájult, apatikus emberek között.
Sejtettük, hogy a rendeltetési helyhez közeledünk. Bácstopolyán, két és fél nappal ezelőtt raktak vagonokba bennünket; azóta mindössze kétszer álltunk meg egy-két percnél hosszabb időre. Egyízben valami híg levest adtak akkora résen, melyen csak a benyújtó kéz fért be. Másodszor nyilt pályán lassított a vonat. Sikoltva fordultaik a reteszek akkor és a fűzöld egyenruhás német tábori csendőrök hangja parancsolón harsant:
- Aussteigen! Zur seite! Los! Los!
Virágbaborult apró erdőcske peremén vesztegelt Link. Ki tudja, hol lehettünk már; Magyarországon, Szlovákiában vagy talán lengyel földön? A fűzöld pribékek kihirdették, hogy szükséget lehet végezni.
- Az erdőbe bemenni tilos! Minden gyanús mozdulatra lövünk!
Száz meg száz ember rohanva bukdácsolt a kijelölt szűk térség felé. Anyókák kialvó szeme a rémület groteszk tükre. Hat nappal ezelőtt még ott ültek szép, régi karosszékekben és vasárnapi ebédről beszéltek. Rádiót hallgattak kertes vidéki ház nappalijában és munkaszolgálatos unokáktól vártak híreket.
Asszonyok. Tegnap még kölnivízzel permetezték végig mellüket, karjukat és ha leültek, gondosan borították térdükre a szoknyát. Vissza

Fülszöveg

"Debreczeni József nevéhez fűződik a magyar irodalom szinte egyetlen autentikus táborregénye, a Hideg krematórium - ez a hideg forrósággal megírt riportkönyv Auschwitz borzalmairól (1950). Lírájának is ihletője volt a haláltábor élete és élménye, ám riportregényében nem ragadja el a szenvedély és a fájdalom. Amikor ezt a művét írta, még ha soraiból, mintegy az emlékek és a tények mögül fel-felparázslik is a gyűlölet, melyet a pusztítás nagymesterei és az őket éltető fasizmus iránt érez, az önsajnálatnak a hangja idegen tőle. Riportot, helyzetjelentést ír az embertelenség világáról ebben a műben, hiszen olyan félelmeket sorakoztat fel, amelyek meztelen igazságukkal és tényvoltukkal a képzelet kitaláló és regényesítő gesztusait is elhomályosítják. Előadásmódja puritán, közlése pedig csak fokozza ennek benyomását s a legnagyobb írói diadalát abban kell látnunk, hogy emberi nyelven tudott szólni a haláltábor borzalmairól, amelyekről valóban nem lehet beszélni - a halál roppant súlya, egyetemes jelenléte miatt."
Bori Imre
"A Hideg Krematórium prózai közlésformája ellenére is tragédia. Annak ellenére, hogy író-hőse személy szerint nem hal fizikai halált. Prométheuszi sors ez, a költészet tüzét, fényét, melegét elorzó és emberek között szétosztó poéta oktalan és igazságtalan szenvedése. A tragédia magasságába a humánum meghurcolása, az öntudat megalázása emeli regényét... Mint ahogyan Ibsen drámáiban is mindig a múlt, egy látszólag lezárt életszakasz élményvilága tört fel elemi erővel, ugyanúgy teszi tragikussá a Hideg krematóriumot az egyéni »túléltség«, a megmentett élet ellenére is az a puszta tény, hogy a regénybe foglaltak, az elmondottak egyáltalán elképzelhetők és lehetségesek voltak a huszadik századi Európában. Gondolati konklúzióját, művészi tanulságait ebben kell ... összegeznünk: a Hideg krematórium ma is időszerű olvasmány, felejthetetlen és a feledéstől megmentendő emberi dokumentumok magasrendű írói megfogalmazása."
Szeli István Vissza