Hidász voltam '46-ban

Fülszöveg

A hetvenes évek elején, az építészkaron már fogalom volt „a bakondi". Ő az, aki minden hallgatót meghallgatott, minden tervecskét-kérdést-csomópontot megvitatott, építész és mérnöki sasszemmel korrigált. Közben felvillantotta lenyűgözően komplex szaktudását, sok letisztult tapasztalatát és mindet meghintette „sóval", a mindennapi szakmai sztorik/mesék végtelen sorával.
Ő az az egyetemi oktató, aki évtizedeken át személyiségével, meséivel, nyitottságával nevelte az építészeket miközben magas követelményeivel növelte ambícióinkat és gyarapította tudásunkat.
E könyvecske kitűnő példája annak, hogyan tette élővé az építést, az alkotást és benne a mérnök összetett szerepét. Láthatóvá tette számunkra azt a sokoldalú ismeretigényt, azt az együttműködési kényszert és készségeket, azt a szervezőerőt, amit szakmánk nagyjai ma már saját gyakorlatukban jól alkalmaznak. A hetvenes évek közepére futott fel az „árnyékegyetem", amelynek egyik fő mentoraként a folyamatos épületlátogatások,... Tovább

Fülszöveg

A hetvenes évek elején, az építészkaron már fogalom volt „a bakondi". Ő az, aki minden hallgatót meghallgatott, minden tervecskét-kérdést-csomópontot megvitatott, építész és mérnöki sasszemmel korrigált. Közben felvillantotta lenyűgözően komplex szaktudását, sok letisztult tapasztalatát és mindet meghintette „sóval", a mindennapi szakmai sztorik/mesék végtelen sorával.
Ő az az egyetemi oktató, aki évtizedeken át személyiségével, meséivel, nyitottságával nevelte az építészeket miközben magas követelményeivel növelte ambícióinkat és gyarapította tudásunkat.
E könyvecske kitűnő példája annak, hogyan tette élővé az építést, az alkotást és benne a mérnök összetett szerepét. Láthatóvá tette számunkra azt a sokoldalú ismeretigényt, azt az együttműködési kényszert és készségeket, azt a szervezőerőt, amit szakmánk nagyjai ma már saját gyakorlatukban jól alkalmaznak. A hetvenes évek közepére futott fel az „árnyékegyetem", amelynek egyik fő mentoraként a folyamatos épületlátogatások, kirándulások, pályázatok, „szakmai pörgés" szervezése mellett értelmezte nekünk Lukács György építészet-esztétikáját is.
Mesterünk a mai negyedik és a hetedik X közötti építészgenerációk lelkében hagyott maradandó nyomot, mint kiváló egyetemi oktató és nevelő, mint alkotói példa, és mint atyai barát. O a 100%-ig mérnöktanár, megalkuvásmentes, „született" pedagógus, aki tudja és nélkülözhetetlennek tartja az építészeti szépség mögötti teljes világ ismeretét.
Koszorú Lajos
llA Vissza