Fegyver- és lószerszámgyűjtemény a tápiószelei Blaskovich Múzeumban

Előszó

A Pest megyei múzeumok kiállítási katalógusainak 24. számát tartja kezében a kedves olvasó, amely második alkalommal választotta témájául a tápiószelei múzeum anyagát. E kiadvány megjelentetésével a kötet két szerzője és szerkesztője, valamint kiadója azt a célt vállalta, hogy a teljesség igényével dolgozza fel a tápiószelei Blaskovich Múzeum fegyver- és lószerszámgyűjteményét.
A Blaskovich-gyűjtemény a XIX. század magyar reformtörekvéseit jellemző nemzeti gondolat szellemében fogant. Az alapítók, a Blaskovichok nemes ízlését, műgyűjteményük értékét jelzi az a tény, hogy a családi kollekció első országos bemutatása már a szülő, Blaskovich Gyula (1843-1911) nevéhez köthető. A Nagybányán élő családfő kollekciójának értékes darabjait először az 1889-es nagybányai történeti tárlaton, majd 1896-ban a budapesti ezredéves országos kiállítás történelmi főcsoportjában szerepeltette. A tulajdonos jelölése és a szervezőbizottság válogatása után a millenniumi kiállításon 11 db XVIII-XIX. századi pipa mellett 2 garnitúra XVIII. századi lószerszám, továbbá 1 db XVIII. századi ezüstveretes pisztolypár, 1 db ezüsthüvelyű handzsár, 1 db bársonyhüvelyű és csontmarkolatú, aranyozott és ezüstfoglalatokkal díszített XIX. századi díszkard, 1 db türkizzel kirakott aranyozott XVIII. századi díszkard és kardkötő, 2 db XVII. századi mentekötő, tehát 21 tárgy volt megtekinthető. A következő jeles bemutató 1903-ban a kassai országos Rákóczi-ereklye-kiállítás volt, melyen a kollekció Rákóczi korabeli tárgyai (pipák és fegyverek) képviselték e köznemesi család műgyűjteményét és értékőrző mentalitásuk fontosságát.
A fegyvergyűjtemény tudományos feldolgozását a múzeumalapító testvérpár kezdte meg, majd 1993-ban a Blaskovich-emlékkönyvben Kovács S. Tibor írt róla ismertető tanulmányt. A Blaskovich-arzenál Rákóczi-kori anyagát 2008-ban láthatta együtt a nagyközönség időszaki kiállítás keretében. A Blaskovich-műgyűjtemény lószerszámait dr. Szőllősy Gábor már röviden ismertette a Blaskovichok emlékezete című, 2003-ban a Blaskovich Múzeum Baráti Köre által kiadott tanulmánykötetben.
A katalógus készítését többéves restaurálási munka előzte meg. Az arzenál állandó kiállításon szereplő tárgyai közül számos darab ugyanis a műgyűjtő édesapa, Blaskovich Gyula (1843-1911) által készíttetett állványon szabadon található. Így először (2005) az itt őrzött, 1600-as évekbeli öt balkáni-török puska restaurálása történt meg. Ezt követően a kollekció többi vágó- és tűzfegyvere, lőportartója is megújult, megtisztult az értő kezek alatt. Különösen fontos volt az eddig soha nem gondozott rozsdás, töredezett raktári anyag rendbetétele. A fegyveranyag restaurálását az NKA Iparművészeti Kollégiumának több mint 3 millió forintos támogatása révén a Blaskovich Múzeum Baráti Köre vállalta magára, és a Papp János vezette Castrum Nóvum Kft. végezte el.
Jelen kötetünk a Blaskovich Múzeum pipakatalógusának mintájára készült, mivel a 2005-ben megjelentetett kiadványt a szakma és a nagyközönség is széles körű elismeréssel fogadta. A jó példa nemcsak a könyv kivitelében, tartalmában, szerkezetében követi az említett művet, hanem a kiadás körülményeiben is. A megjelenés pénzügyi alapját jórészt a Nemzeti Kulturális Alap Múzeumi Kollégiuma biztosította, majd a kiadóhoz, a Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságához társult a tápiószelei múzeumbaráti egyesület. így ez a kötet is példaként szolgál arra, hogy egy civil egyesület miként segítheti egy közgyűjtemény szakmai munkájának gazdagítását. A szakkatalógus kiadási költségének jelentős részét az NKA és a tápiószelei Blaskovich Múzeum Baráti Köre vállalta magára. A civil szervezet saját bevétele, előfizetői díja mellett a 2006. évi szja 1%-ának számára felajánlott összegét fordította a katalógus javára.
Reméljük, ezen kötetünk is elnyeri a látogatók, a szakemberek tetszését, mely jó példa a múltbeli, köznemesi értékőrző tevékenység eredményének bemutatására és a jelen összefogásának bizonyítására.
G. Móró Csilla Vissza