Hiány 1990. február 13.

Előszó

Öreg!
Mostani "levelemet" Lukács György írta. Részletek egy 1971- ben keletkezett levélből, melyben először aposztrofálja "Budapesti Iskolának" tanítványai körét. Tájékoztató e levél arról a szellemi áramlatról, melyet a hetvenes években - igaz, már Lukács halála után - kitessékeltek a magyar szellemi életből Ölel: Doki.
(...) A "Budapesti Iskola" egy különböző irányzatokra tagolódó, ugyanakkor összefüggő és koherens gondolatvilágban helyezhető el. Legtermékenyebb személyisége Heller Ágnes, s az ő három etikai műve példaszerűen képviseli a marxizmus Budapesti Iskolájának tendenciáit. Az arisztotelészi etika és az antik éthosz, valamint A reneszánsz ember történeti monográfiák. Az első sokoldalúan mutatja be a platói és arisztotelészi filozófia egészét, a második pedig a gondolkodás egy olyan időszakról ad pregnáns és dinamikus képet, amit a marxizmus ezidáig csak futólag és mellékesen tárgyalt. Ez a két könyv azonban több a puszta történeti elemzésnél: Olyan korszakokat mutatnak ugyanis be - az antik világ alkonyát és a reneszánsz városközösséget - , melyekben az elidegenedés kibontakozásának mértéke a legcsekélyebb, az emberi nem lényegi erői és az egyéni gazdaság közötti távolság a legkisebb volt. Épp ez a problematika vezette Heller Ágnest ezidáig legérettebb művéhez, A mindennapi élet című monográfiához, melynek középpontjában a mindennapi tevékenységtípusok és gondolkodásmódok rendszeres totalitásának vizsgálata áll. (Mindhárom könyv magyarul jelent meg az MTA könyvkiadójának gondozásában.) Ez az utóbb említett könyv egyúttal a marxista ontológia elmúlt évtizedben kibontakozó megújulásának egyik legfontosabb műve. Vissza