Hézagpótlások

Fülszöveg

"Amikor mindenki visszaemlékezést ír, merész tervvel hozakodom elő.
Barátaim, írjunk felejtéseket is! Irodalmi felejtést, történelmi felejtést, kortársi, nemzedéki, zenei és filozófiai felejtést...
Ne feledkezzünk el soha gyermekkorunk és ifjúságunk felejtéseiről.
Ez egyébként szokványos, jól begyakorolt felejtés. Majdnem minden ember műveli, de egyik sem írja meg.
Pedig egyszerű: könnyen nyomon lehet követni, amint a színek fakulnak, egybemosódik a csípős reggel a langyos délelőttel, közömbössé válik a madár és a macska, nem rejt többé titkot sem távolságuk, sem közelségük.
Azután felejtsünk szülővárost, otthont, régi csörgőórát, kék pettyes tejescsuprot.
Ehhez járuljon hajdani iskolánk, merész terveink, lázadásaink, eszményeink felejtése.
Vagyis feledjük magunkat felnőtté, szülővé, sőt nevelővé. Feledjünk elő tekintélyt magunkból. Amúgy is eltűntek a hajdani színek, ismeretlen a régi város, átépítették az egykori házat, tarthatatlan az ifjúkor eszménye, és eltört a tejescsupor...
Aztán felejtsünk hivatást, hadvezérséget, tervezett fölfedező utat, az emberek boldogítását.
Barátokat is felejtsünk, akik ide-oda tűntek, megszöktek szeretetünk elől, vagy felelős munkába, vagy magányukba, vagy a semmibe.
Felejtsünk távolságokat is, örökre zárt titkokat, amelyekhez el sem juthatunk: így őrzik meg láthatatlanságukat.
Dalokat is felejthetünk, szokásokat, mondókákat, régi meséket, műveltségünk egyre kínosabb terheit...
Írjunk tehát lelkes, jövőbe mutató felejtéseket...
Van erőnk hozzá, van felkészültségünk." Vissza