Az apja fia

Előszó

Részlet a könyvből:

Első felvonás
(Mikor a függöny szétnyílik, a szín meglehetősen sötét, mert a redőnyök le vannak eresztve s inkább csak sejteni lehet, hogy egy budapesti szoba van előttünk; közönséges négyszögletű szoba, amelynek a fenékszínén két ajtó van; a jobboldali annak rendje és módja szerint való kétszárnyú ajtó, mely az előszobába szolgál, ahonnan viszont lépcsőházba visz a kijárás. Ugyanazon a fenékszíni falon, balra, egy kis tapétaajtó, mely nyilván a hálószobába nyílik, A baloldali falon két ablak, vagy egy nagyon széles ablak, - ahogy jobban esik. A jobboldali falon egy ajtó a lakás másik részébe. A szoba egy nagyon jómódú fiatal ember dolgozószobája, - de nem a szokásos pesti sablon szerint. Baloldalon a jól ismert angol bőrbutor helyett szép nagy Biedermeier-garnitúra, karosszékek és székek dohányzóasztallal, jobboldalon jókora tömörfáju asztal, amelyen dolgozni is lehet, de szükség esetén reggelizni is, amit azért hangsúlyozok, mert ezúttal csak reggelizni fognak rajta. A szoba legszembeötlőbb dísze a két fenékszíni ajtó között, tehát roppant exponált helyen van. Aki ugy lép be a színpadra, mint egy szobába, a fenékszíni ajtón: nem okvetlenül veszi észre a két képet, de a néző legelőször is ezeket veszi észre. Két arckép: egy nő és egy férfi. A férfi érdekes, barna ember, az asszony viruló szép teremtés. Mind a ketten innen vannak a harmincon. Feltűnő azonban, hogy bár a rámák és a képek vadonat ujaknak látszanak: a férfi meg a nő is a nyolcvanas évek divatja szerint vannak öltözve.
Könyvespolcok, nagy építészeti rajzok, sok női kézimunka egészítik ki a szoba berendezését, amelyben két tendencia érvényesül. Látszik ugyanis, hogy a szobát valaki mindig rendbehozza és rendben is szeretné tartani, de nem bír megküzdeni azzal az eredendő rendetlenséggel, amely nem mindig a geniális embereket jellemzi. Vissza