Előszó
Alig járt úton indul el, aki átfogó képet kíván rajzolni Heves megye tőkés iparának kezdeteiről s a kibontakozás nehézkes folyamatáról a dualizmus évtizedeiben. A tájékozódás jelzőkövei azok az egyedi, kisebb-nagyobb tanulmányok, melyek egy-egy ipari vállalat, pénzintézet, bányavállalat történetének feldolgozására vállalkoztak. Például Takács Béla monográfiája a parádi üveggyárról, Molnár László tanulmányai az Apátfalvi Keménycserépgyár történetéről, Csiffáry Gergely munkája az egercsehi szénbányáról, Szederkényi Nándor részletes tanulmánya a Heves megyei Takarékpénztárról, vagy Antalóczi Lajos nyomdatörténeti, Csóka János dohánygyártörténeti munkájára utalhatunk. Érintőlegesen foglalkoznak a XIX. sz. második felének megyei ipartörténetével a Borovszky- és Szederkényi-féle megyemonográfiák, s azok a várostörténeti tanulmányok is, amelyek Eger Gyöngyös és vidéke, valamint Hatvan történetét dolgozzák fel.
A fenti munkák által nyújtott segítség mégis kevés a kutatónak az összkép megrajzolásához. A feldolgozatlan, de a részben feldolgozott iparágak, vállalkozások történetének életszerű, de hiteles történetét az elérhető levéltári forrásanyag, alispáni jelentések, kereskedelmi és iparkamarai beszámolók, valamint a korabeli helyi sajtóanyag feldolgozása nélkül nem lehet megírni. Rendelkezésünkre elsősorban az 1950-es közigazgatási rendelettel máig érvényesen kialakított Heves megye településeinek történeti forrásanyaga állott, ezért a dolgozat egy-két kivételtől eltekintve a mai Heves megye dualizmus kori ipartörténetének rajzát szándékozik az érdeklődőknek átnyújtani.
A szerző elsősorban is Nagy József tanár úrnak tartozik köszönettel, aki nemcsak felhívta a témára a figyelmét, de tanácsaival, önzetlen segítségével, lektori ajánlásaival nagymértékben járult hozzá a dolgozat elkészültéhez. Köszönet illeti Nemes Lajos levéltárost a nem túl bőven rendelkezésre álló forrásanyag önzetlen kikereséséért, szakmai tanácsaiért. Hálával tartozom Kardos Józsefnek lektori megjegyzéseiért, Petercsák Tivadarnak és Havassy Péternek racionális szerkesztői észrevételeikért, s nem utolsósorban a Dobó István Vármúzeumnak, amiért felfigyelt munkámra, és elősegítette annak közzétételét.
Vissza