Heves megye földrajzi nevei I. (dedikált példány)

Előszó

Eger a magyar történelem egyik szerit helye. Dobó Istvánnak, a várat védő katonáknak és asszonyoknak hősiessége, amelyet Gárdonyi Géza az Egri Csillagokban nagy képzelőerővel megörökített és az olvasók hatalmas táborával megismertetett, minden magyar számára lelkesítő példa. Ezért választják éppen Egert tanácskozásuk színhelyéül azok az intézmények, amelyeknek szívügye a szocialista hazafiság korszerű eszméjének meggyökereztetése, a hazafias nevelés leghatékonyabb módszerének megtalálása.
Mi, egri járásiak szívből támogatunk minden olyan kezdeményezést, amely ehhez segítséget nyújt. Örömmel szemléljük,hogy az országos méretekben kibontakozó helytörténeti és honismereti munka, amely elsősorban a hazafias nevelés ügyét szolgálja, itt Egerben is szép gyümölcsöket terem. Így tűnt ki az egri Alpári Gyula Közgazdasági Középiskola és a Megyei Művelődési Ház Honismereti Szakköre, amelyet Pelle Béláné vezetett, a kétévenként megrendezett diáknapokon, valamint a Néprajzi Múzeumnak és a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének közös néprajzi és nyelvjárási pályázatain. A díjnyertes dolgozatok vetették meg a mostani kötet alapját is. Midőn 1965 tavaszán Zala megye megjelentette földrajzi neveinek nagy gyűjteményét, és ez lelkes munkára ösztönzött más megyéket is, Heves megye az elsők közt jelentkezett. A szocialista nagyüzemi mezőgazdaságban itt az egri járásban is egybeszántódtak a kis paraszti parcellák, így szerepüket vesztik, és lassan feledésbe merülnek a tájékozódásra szolgáló földrajzi nevek, amelyek pedig múltunknak beszédes emlékei.
A 48 községre - a megyének csaknem fele - kiterjedő gyűjtés fő terhét Pelle Béláné vállalta, aki szíves segítőtársakra talált a járásban mindenütt, s így a gyűjtés és a kiadás is nagy, közös erőfeszítés eredménye.
Hazánk felszabadulása negyedszázados évfordulójának tiszteletére bocsátjuk útjára e kötetet. Hálásan köszönjük mindazok fáradozását és segítségét, akik a munkálatokat támogatták, a községi tanácsokét, a mezőőrökét, a paraszti adatközlőkét, a pedagógusokét, a diákokét, a nép frontbizottságokét, a Heves megyei Múzeumét és végül, de nem utolsósorban a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének állandó közreműködését.
Reméljük, hogy e kötet, amely sok mindent feltár az itt élő lakosság életéből, szokásaiból, humorából, tréfálkozó kedvéből is, nemcsak az egri járásban élők érdeklődését kelti fel, hanem hasonló munkára serkenti a szomszéd járásokat is, és hasznos anyagot ad a tudományos kutatás számára. Vissza