Fülszöveg
Tisztelt Olvasó!
Korunk költészetének leértékelődése nemcsak irodalmi jelenség, hanem az emberiség veszteségét, tévútját jelzi. A vers nem pusztán irodalmi kérdés, hanem életlehetőség, melyben a költő szembesül a sejtett-remélt titokkal és az őt körülvevő világgal.
Szántai Sándor "Hetven év" c. kötetében lírai érzékenységgel és szemléleti gazdagságával okoz meglepetést olvasóinak.
Egyszerre látja és láttatja belülről a közvetlen vészt és kívülről az elemző, megítélő, tűnődő szemmel az életet. Lírája egyediségében és kor-jellegzetességében is különleges, mert azt mutatja fel, mily termékeny lehet a pillantás, melyet a világra, költészetre, nyelvre egyszerre többfelől vet.
A "Hetven évf,-mint minden hiteles mű, témájától függetlenül -az élet ujjongó reményét mondja el. Amilyen mértékben fenyegető a vész, amit a költő lát, oly mértékben fegyelmezi hangját. Érvel és hadakozik, a meglévő értékekkel párhuzamosan összefüggéseket teremt, melyek vonatkozásai új egészet alkotnak. Téma...
Tovább
Fülszöveg
Tisztelt Olvasó!
Korunk költészetének leértékelődése nemcsak irodalmi jelenség, hanem az emberiség veszteségét, tévútját jelzi. A vers nem pusztán irodalmi kérdés, hanem életlehetőség, melyben a költő szembesül a sejtett-remélt titokkal és az őt körülvevő világgal.
Szántai Sándor "Hetven év" c. kötetében lírai érzékenységgel és szemléleti gazdagságával okoz meglepetést olvasóinak.
Egyszerre látja és láttatja belülről a közvetlen vészt és kívülről az elemző, megítélő, tűnődő szemmel az életet. Lírája egyediségében és kor-jellegzetességében is különleges, mert azt mutatja fel, mily termékeny lehet a pillantás, melyet a világra, költészetre, nyelvre egyszerre többfelől vet.
A "Hetven évf,-mint minden hiteles mű, témájától függetlenül -az élet ujjongó reményét mondja el. Amilyen mértékben fenyegető a vész, amit a költő lát, oly mértékben fegyelmezi hangját. Érvel és hadakozik, a meglévő értékekkel párhuzamosan összefüggéseket teremt, melyek vonatkozásai új egészet alkotnak. Téma és hang súlyosságában is természetes könnyedséggel talál egymásra.
Az igaz több, mint a valódi. A kötetben a valóság és erkölcs maradéktalan egyezése adja és mondja ki az igazságot. A valóság kemény és nehéz igazság, állásfoglalásra indít. Aki mellőzi, hazugságra kényszerül.
Lélekben fiatal az, aki nem a múlt külsőségeit, hanem annak tartalmát menti. Szántai Sándor is ezt teszi. Mert aki a legnagyobbat tudja, az gyenge pillanatában is csak jó lehet, középszerű soha!
Vissza