Héttemplom

Fülszöveg

Milos Urbant a mai cseh irodalomkritika - és az olvasóközönség is - az ifjabb írónemzedék egyik legtehetségesebb alkotójaként tartja számon. Első regénye óta minden újabb műve eseményszámba megy. A már több nyelvre lefordított Héttemplom napjaink Prágájában, annak egy, a turisták által kevésbé ismert és látogatott részében, az Újvárosban játszódik. Főhőse egy elvetélt történész és volt rendőr, K., akit egy hivatalosan öngyilkosságként lezárt, ám valóságban megoldatlanul ad acta tett bűnügy miatt bocsátanak el a rendőrségtől.
Egy napon a munkanélkülivé lett K. kedvenc temploma környékén kószálva különös harangzúgásra lesz figyelmes. A toronyba felmászva egy vérző fejű, törött kezű-lábú, eszméletlen férfit talál a harang nyelvéhez kötözve: az ő ide-oda csapódó teste veri félre a harangot. Ezt a rendkívül bizarr bűntényt további hátborzongató esetek követik. Valamennyi az Újvárosban történik, és K.-nak így vagy úgy mindegyikhez köze van.
A korunk egyik legégetőbb kérdését, a pusztuló és pusztított emberi környezet problémáját felvető műben a cseh író a hajdan igen népszerű műfajt, a rémregényt támasztja fel, "regotizálja". Mégpedig olyan láttató erővel, hogy az olvasóban óhatatlanul feltámad a vágy, hogy torkában dobogó szívvel és borsódzó háttal bebarangolja-felfedezze a regény megannyi színhelyét, az Újváros eldugott zugait. Urban "várostörténeti horrorjában" sok mindenre választ kapunk, ám a mű legfontosabb kérdését magának az olvasónak kell megválaszolnia: vajon a leleplezett gyilkosok az igazi tettesek, és az áldozatok valóban áldozatok? Vissza