Hétköznapok lelkigyakorlata

Előszó

1997-ben P. Eberhard von Gemmingen SJ nagyböjti lelkigyakorlat tartására kért fel a Vatikáni Rádióban, s egyben arra is, hogy adjam ki egy hangkazettával együtt. Amikor a felkérést elfogadtam, még nem tudtam, mi is lesz belőle. Az előadások, illetve a meditációk kidolgozásakor vált aztán világossá számomra, hogy a rádiós lelkigyakorlatokat áthatja az a mód, ahogy saját lelkigyakorlataimat alakítom, de az is, ahogy egyéni lelkigyakorlatokat vezetek. Az érdeklődők nagy számán mérem le, mekkora napjainkban az egyéni lelkigyakorlatok és a hétköznapok lelkigyakorlata iránti igény. Ezért a Vatikáni Rádióban elhangzott meditációk közreadása előtt szeretnék néhány szót szólni a személyes lelkigyakorlat konkrét alakításával kapcsolatban.
E tizenkét meditációval bárki visszahúzódhat a csendbe, hogy a bibliai szövegekből, illetve azok értelmezéséből kiindulva, tizenkét napon át ösztönzést nyeljen a személyes imához, vagy e füzettel végezheti a hétköznapok lelkigyakorlatát. A nagyböjt és az advent szinte önként kínálkozik a hétköznapok lelkigyakorlatának tartására. Az adventi időben minden szövegre két nap jut, míg a nagyböjtben minden hétre két szöveget szánunk meditációra és gyakorlásra. De az év folyamán bármikor szakíthat magának egy két héttől tizenkét hétig terjedő alkalmas időszakot, amikor tudatosan hagyja, hogy e szövegek kísérjék az életét. Vissza