Hétköznapok I-II.

Előszó

Részlet:

Mintegy húsz éve lehet. - Nem tudom, szerdán volt-e, vagy szombaton, - elég az hozzá, hogy nagypéntek napja volt. A nap, szokása szerint, jókorán reggel fölkelt s megkezdte betanult pályafutását az égen; a verebek föléberedtek s elkezdték dicsérni az asztagokat, melyekben számukra kész kalászok teremnek; a verebek fölébresztették a gazdasszonyokat; a gazdasszonyok fölébresztették a cselédeket; és a gazdákat fölébreszté a szomjuság. Ezen körülménynek köszönheti a nagy kiterjedésű K... városa - köszöni is azóta naponta azon esetet, hogy a napnak azon szakaszában, mely egy classikus régiségű diák példabeszéd szavaiként, a múzsákba annyira szerelmes, - minden rendű és rangú lakosai, talpon és fejjel az ég felé állanak: - a gazdák, miután a kerek kalapot szegről leakasztván, abba saját fejöket beleültették, s ekként e mai napra rótt öltözködés kivánalmainak eleget tettek vala: indulnak szokott napi foglalatosságaik után, megtudandók, hol árulják legolcsóbban a vizet, azon vizet tudniillik, melylyel bizonyos emberbarátok, kiket a közvélemény csaplárosoknak nevez, a bor kártékony hatású erejét törekednek megszelidíteni. - A diákok előkotorják az ágy alul könyveiket, a beléjök hajtogatott füleknél fogva, azokban kikeresvén a délelőtti leczkét, szorgalmasan faragják a padokat, vagy legyeket fogdosnak s egyéb ily épületes foglalatosságokban gyakorolják túlömlengő, ifjú erejöket. - A görög kalmár elkezd fel s alá sétálni három lépés hosszú, üres boltjában. - A Zrínyiből kergetik haza a vendégeket. - Az öreg harang pedig, az öreg toronyban, a város minden rendű és rangú lakosainak, személyválogatás nélkül, tudtára adja, hogy - hét az óra. Vissza