Előszó
Részlet a könyvből:
Ami kis hó eddig leesett, mind elhordta a szél a hegyoldalról, a fákról, az egész erdőből. Vijjogva járt, vitte, szórta, mint nyáron a port, aztán, mint jól végzett munka után,...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Ami kis hó eddig leesett, mind elhordta a szél a hegyoldalról, a fákról, az egész erdőből. Vijjogva járt, vitte, szórta, mint nyáron a port, aztán, mint jól végzett munka után, elnyugodott. Ha hó nem is sok maradt nyomában, a fagyból itt hagyott éppen eleget. Zuzmara csipkéit aggatta a fákra, melyek úgy csillogtak a holdfényes éjszaka derengésében, akár a karácsonyfadíszek.
Így köszöntött be 1944 decembere.
Négy ember gubbasztott a kopasz fák között. Leheletük szürke füstként gomolygott a fagyos homályban.
Egy nagybajuszú, bozontos szemöldökű vitte köztük a szót. Beszéd közben fel-felállt, topogott, tenyeribe fújkált, csapkodta hosszú karjait a testéhez, majdnem körülérte széles hátát, domború mellét.
- ...Jó kis házacskánk van, magam építettem. Kőből, bazaltból. Erős, akár a vár. De olyan kell ott, a magasban. A mi falunk fent van, egész fent a hegyen. Hatszázhuszonöt méter magasan. A szén ott szinte magától kibújik a földből, az asszonyok szedegetik is a kertekben. Fázni sose fáztunk, az az egy megvolt... Tömtük a kályhát, piros volt az oldala, egy méterről már úgy sütött, mint a nap.
Vissza