Heten vagyunk

Előszó

Részlet a könyvből:
Bizony, a kis Bakóné haldokolt.
Megérezte, hogy ez a kegyetlen tél elviszi. Valami babonás előresejtés már régebben megsúgta neki: „Nem élheted túl esztendőkben a társadat, aki öt évvel ezelőtt költözött el a hatvanutcai temetőbe. Vagy igazi feleség voltál, vagy csaltál." A kis Bakóné igazi feleség volt, soha nem csalt, tehát nem szállt perbe a hajlíthatatlannal: tudta, hogy az idén mennie kell. Öt évvel volt fiatalabb az uránál, Bakó Mihálynál, s a viális Bakó Mihály öt éve várja már a boldog feltámadás reménye alatt . . .
A melle zihált, tüdeje nehezen szedte a levegőt, hozzá még sipolt is, mintha a Halál postása jelezné jövetelét.
Hét gyermeke közül három lakott vele az ősi Bakó-házban: Dózsáné Erzsébet, a bába, Mihály, a bérkocsis, meg Jóska, a „magánzó''. Szegény Bakóné fiatalságát, vérét, életét, mindenét a gyermekeinek adta - s mióta az „ember" bús özvegységre hagyta, nem volt, aki megfőzze neki naponként a levest, nem volt hét gyermeke közül egyetlenegy, aki a csikorgós téli reggelen befűtsön kis vaskályhájába, nem volt, aki elmenjen neki két bádog vizért a kútra. Magára hagyták, mint az útfélre kidobott rongyot. De hiszen előre megmondta Bakó Mihály: „Csak azon imádkozom a jó Istennek: ne én maradjak hátra, mert aki itt hátul marad - jaj annak!"
A kis Bakóné maradt hátul.
Míg egészsége tartott, azt mondogatta a fiainak:
- Nem bánnám, ha holnap meg kellene halnom. Nem félek a nagy kaszástól. Eleget éltem, meg is untam a saslódást, elromlott a gépezetem - mi várhat még reám. Csak nyomorúság. Jobb a koporsóba feküdni, mint az embereknek lába alatt lenni. Vissza

Fülszöveg

Oláh Gábor az átlagosnál jóval nagyobb arányú tehetség volt s az Ady-nemzedékhez tartozott. Kezdeti szép sikerei után az irodalompolitika áldozata lett. Némi gyermekes versengés, de sok naivság és járatlanság vitte bele abba, hogy bizonyos érdekek Ady ellenlábasaként játszák ki. Bármily erőteljes tehetség volt, Adyval a versenyt nem állhat, s buknia kellett. Szülővárosába, Debrecenbe huzódott vissza. Hátralevő idejét, több mint harminc esztendőt itt élt le, tanárkodva. Rengeteget dolgozott, versek, tanulmányok, színdarabok, regények tömege maradt utána. Ami munkája nyomtatásban megjelent, részben a maga, részben valamelyik debreceni könyvkereskedő kiadásában, már Debrecen közömbösségébe beléfult. Az országos nyilvánosságot soha többé nem tudta kiharcolni. Ez a regénye is, a Heten vagyunk, az eddig kiadatlan művei közül való s egyúttal legjobb regénye is. Egy debreceni család fájdalmas-komikus huzavonáját, vergődését mondja el a kis örökség körül nagy ábrázoló erővel, friss mesélőkedvvel s gazdag s mégis egyszerű, ízes magyar nyelven. Humora a legnemesebb humor, könnybelábadó, az emberi fonákságokat, éppen mert annyira emberiek, megbékélő mosollyal megbocsájtó. A Heten vagyunk kiadása régi tartozása a magyar könyvkiadásnak, s csak töredékes törlesztés abból az elégtétételből, amivel a magyar irodalompolitika tartozik Oláh Gábornak. Vissza