| Első fejezet, amelyben két bátor pozsonyi kisfiú megismerkedik történetünk főhősével | 5 |
| Második fejezet, amelyben már sok minden történik velem, ám ez még mindig nem az igazi! | 14 |
| Harmadik fejezet, amelynek folyamán elolvasom az ajándékba kapott érdekes könyvet, sokat vitatkozom róla a kapitánnyal, majd úgy látszik, hamarosan meg fog velem is ismétlődni minden, amit olvastam | 22 |
| Negyedik fejezet, amelyben heves harcok színhelyévé változik az idilli táj, és Sir Anthony elesik a benszülöttekkel vívott csatában. Amikor elfogy a puskaporunk, az éjszaka leple alatt eliszkolunk a halálra ítélt hajóról | 30 |
| Ötödik fejezet, amelyben kiderül: tulajdonképpen cseberből vederbe kerültem, mert bár a benszülött emberevők elől megmenekültünk, mégsem sikerült elérnünk teneriffát. Szornyű utazás után idegen parton vet ki bennünket a tenger, ahol is kegyetlen mórok rabságába kerülünk | 39 |
| Hatodik fejezet, amelyben hosszú, szenvedésteljes sivatagi utazás után rám mosolyog a jó szerencse, és úgy tűnik, sorsom most már végképp jóra fordul | 52 |
| Hetedik fejezet, amelyben ismét Angliába kerülök, és titokban nagyon reménykedem, hogy viszontláthatom szerelmesemet, ám a szerencse csak a királyi udvarig kísér el, azután hűtlenül cserbenhagy, és én elnehezült szívvel vágok neki újra a világnak egy újabb fontos diplomáciai megbízatással | 65 |
| Nyolcadik fejezet, amelyben úgy látszik, fényes pályafutás nyílik meg előttem, ám szerencsecsillagom ismét sötét fellegek mögé hanyatlik, újra rabság vár rám, sok egyéb keserves megpróbálttás társaságában | 73 |
| Kilencedik fejezet, amelyben nem térek át a mohamedán hitre, s ez majdnem az életembe kerül | 84 |
| Tizedik fejezet, amelyben megint megsűrűsödnek fejem felett a viharfelhők, és vaksorsom ismét még távolabbi vidékek felé repít. Cseberből vederbe kerülök, ismét keserves rabszolgasors vár reám, de Abdallah El Ferhim, a kegyetlen kalózvezér sajnos nem az aranyszívű Idrisz! Ennek az utazásnak a végén, amelyet evezőpadhoz láncolt gályarabként kezdek el - kalóz válik belőlem! | 89 |
| Tizenegyedik fejezet, amelyben ide-oda sodródom a különféle tengereken. Testem megedződik, lelkem eltompul, de szívem mélyén egy pillanatra sem huny ki a reménység lángja: egyszer csak megszabadulok innen! És amikor az ausztrál kincset végighajszoltuk az Indiai-óceántól az Atlanti-óceánig, azt hittem, teljesedik álmom, megszabadulok. Pedig csak akkor kezdődött el igazi rabságom a Halál Szigetén | 95 |
| Tizenkettedik fejezet, amelyben megkezdődik keserves száműzetésem a Halál Szigetén | 117 |
| Tizenharmadik fejezet, amelyben tovább folytatom szigetbirodalmam felkutatását, és óriási öröm ér, épp akkor, amikor már azt hittem, többé nem érhet öröm az életben. Hanem azután hosszú idő telik el említésre méltó események nélkül. Az ember sohasem tudja, örüljön-e ennek, vagy pedig bosszankodjék miatta | 138 |
| Tizennegyedik fejezet, amelyben végre megszán az ég, és egy embert vet birodalmam területére, akivel aztán boldogan osztom meg remetesorsomat | 154 |
| Tizenötödik fejezet, amelyben két nagy jelentőségű dolog is történik életemben: megtaláljuk a Rettegett Nagyúr kincseit a templomromok között, s ez majdnem az életembe kerül. Egyedül Lali odaadó hűsége ment meg a haláltól. Váratlanul megrendül a föld kis birodalmam alatt, ránk köszönt a Félelmek Éjszakája | 180 |
| Tizenhatodik fejezet, amelyb en azt hisszük, nem érjük meg a másnap reggelt. Ám sorsunk kegyes hozzánk, életben maradunk. De azt már nem tudjuk eldönteni, van-e értelme tovább élnünk a történtek után | 197 |
| Tizenhetedik fejezet, amelyben ismét lábra állunk. Szerencsénkre a vulkán kiadta mérgét, hosszabb ideig nem várható újabb kitörés, Lali madarai is ezt jelzik, tehát bizonnyal nyugodtak lehetünk. Ám úgy látszik, a tizedik esztendő igen emlékezetesnek ígérkezik, mert újabb nagy esemény történik velünk: csónak köt ki partunkon, megrakva különös hajótöröttekkel | 205 |
| Tizennyolcadik fejezet, amelyben kiderül, milyen magas vendégekkel szerencséltette meg a véletlen csekély személyünket, s úgy látszik: a külvilág összetéveszti a Lisbeth-szigetet valami nagy forgalmú révvel, mert rövidesen újabb két hajó bukkan fel a látóhatáron, és ismét félelmetes események tanúi leszünk | 223 |
| Tizenkilencedik fejezet, amelyben a Hét Tenger Vándora végre örökös révbe érkezik, miáltal is történetünk, legnagyobb sajnálatunkra, íme, véget ér | 244 |
Folytatás Microsoft-tal